4 kérdés, amit gondolj át az elhívásoddal kapcsolatban – Dave Bushnell

4 kérdés, amit gondolj át az elhívásoddal kapcsolatban – Dave Bushnell

Mielőtt gyerekeink lettek, arról álmodoztunk a feleségemmel, Karennel, hogy miként fog kinézni a mi kis családunk. Elképzeltük, hogy 2 fiunk lesz két év különbséggel. Miután Trevor megszületett, a második terhességet úgy időzítettük, hogy valóra váljon az álmunk. Ám ez végül fájdalommal végződött.

A terhesség során elvesztettük a gyermekünket, s ez arra késztetett minket, hogy elgondolkodjuk azon, milyen módon akarja Isten, hogy nagyobb családunk legyen.

Az örökbefogadás mindig is a szívünkön volt, de mindeddig úgy gondoltuk, hogy csak akkor kerül erre sor, ha egy családtagunknak vagy egy gyülekezeti tagnak lesz szüksége arra, hogy a gyerekeinek szülőket keressen. De most nyitottá váltunk a nemzetközi örökbefogadás iránt. Azt szererettük volna, ha az álmunk valóra vágyik és a családunk egy második fiúval bővül két év korkülönbséggel. Easton Oroszországból érkezett hozzánk néhány nappal az 1 éves születésnapja után és tele lett a szívünk örömmel, ahogy láttuk az álmunkat beteljesülni.

Úgy gondoltuk, meg is vagyunk.

De úgy tűnt, Isten még nem végzett. Még nagyobb terve volt számunkra. Ki gondolta volna, hogy 3 évvel később Isten feje tetejére állítja az életünket!

Akkor még nem tudtuk, de a nyitottságunk, hogy átgondoljunk 4 kérdést, felkészített arra, hogy elfogadjunk egy nagyobb elhívást.

  1. Mink van?

    A gyülekezetünk egy igazságtalanságról szóló sorozat közepén volt éppen és a feleségemmel azon vívódtunk, hogy vajon sürget-e minket Isten, hogy segítsük az igazság eljutását a rendkívül szegény területekre. Tudtuk, hogy nincsenek millióink, amit kútfúrásokba fektessük Afrikában. De számba vettük, hogy mink van: egy nagyszerű házasságunk, otthonunk, tiszta víz, étel, oktatás, egészségbiztosítás és van tapasztalatunk a nemzetközi örökbefogadással kapcsolatban. Hetekig gondolkodtunk a lehetőségen, hogy ismét örökbe fogadunk egy gyereket.

  2. Meghalljuk Isten suttogását egy váratlan helyen?

    2007-ben a GLS konferencián a brit filmes, Richard Curtis mesélt az utazásáról, melynek célja az volt, hogy az igazság eljusson a mélyszegénységben élő területekre (a video megtekinthető itt, link: https://www.glsnext.com/welcome/videos/DM201210). Az előadásában lejátszott egy videót egy sárgaruhás kislányról. A kislány valamelyik harmadik világbeli ország utcáján egy rongyos takarót terített a járdára. Ott feküdt összegömbölyve, egyedül, az aznap éjszakai ágyán, a járókelők és az utca forgalma mind elmentek mellette. Könnyes szemmel mondom: Isten ezt a videót használta arra, hogy megerősítse elhívásunkat, hogy ismét fogadjunk örökbe egy gyereket.

  3. Készek vagyunk kilépni a komfortzónánkból?

    Elindultunk ügynökségeket keresni, több országot is számba vettünk és elképzeltük, hogy egy csecsemő kislány érkezik a családunkba. Eljutottunk egy ügynökséghez és kiderült, hogy Etiópiának, ennek a rendkívül szegény országnak, van egy hivatala, amely segíti a nemzetközi örökbefogadást. Miután befejeztük a papírmunkát két lehetőség között őrlődtünk a következő gyermekünkkel kapcsolatban: egy csecsemő kislányt vagy egy idősebb fiút válasszunk inkább? De végül az ügynökség egy olyan lehetőséggel hívott fel minket, amire nem is gondoltunk… egy csecsemő kislány … és az 5 éves bátyja várták az örökbefogadó szülőket. Ez bizony a komfortzónánkon kicsit kívül esett, viszont Isten pontosan ezt a helyzetet választotta számunkra.

  4. Mit mondanak a körülöttünk lévő emberek?

    Igent mondtunk az ügynökségnek és elkezdtünk felkészülni arra, hogy megduplázzuk gyerekeink számát. Ügyes barátok falakat húztak fel és villanykapcsolókat helyeztek át a házunkban, az étkezőnket hálószobává alakították. Így otthonunk elég kényelmes lett a nemvárt gyermekáldáshoz, a négy gyerekhez. Pár hónapon belül az 5 éves Josiah és a 10 hónapos Kenzie megérkeztek Etiópiából az új otthonukba. Az ismerőseink mind eljöttek, ami csak még jobban megerősítette az elhívásunkat.

 

Nos – mi történt ezután?

Karen volt az, aki először kimondta, hogy Isten a jövőben adni akar még egy gyereket. Mindketten tudtuk, hogy mennyire nehéz az idősebb gyerekeknek otthont találni és nem tartott sokáig, hogy ez az elhívás mindkettőnkben megerősödjön. Az örökbefogadással kapcsolatos rengeteg tapasztalattal, miért ne lehetne egy ötödik gyerekünk? Ayelech 12 évesen érkezett hozzánk Etiópiából. A szomszédaink elláttak minket emeletes ágyakkal, hogy az amerikai mérce szerint kicsiny kislányszobák minél nagyobb részét ki lehessen használni.

Ma azt mondjuk, hogy készen vagyunk. Teljes mértékben meg vagyok győződve arról, hogy Isten szólt minden alkalommal, hogy fogadjunk örökbe. Világos és rendíthetetlen volt, és valahogy minden alkalommal éreztük az elhívását a szívünkben. Az öt gyerek nem az az élet, amit mi elképzeltünk. Ez nem az a szülőség, amiről beszélgettünk. A kis négytagú család álma helyett a mai életünk egy csodás felfordulás, ami arra készteti az embereket, hogy azt mondják: „Ti őrültek vagytok”. De ezek a szavak valahogy így hagyják el az ajkaikat: „Amit ti csináltok, az lenyűgöző!” Számunkra nem lenyűgöző. Ezzel teljesítettük Isten elhívását egy nagyobb cél érdekében. 

Valószínű, hogy amit mások lenyűgözőnek látnak, azt te csak egyszerűen úgy tekinted, mint az a valami, amire Isten megkért, hogy tedd meg.

Menj végig a fenti kérdéseken. Hallgass és figyelj.

Aztán ugorj fejest, hogy megtapasztald Isten neked szánt nagyobb célját!

Miután 19 évig volt egy helyi gyülekezet pásztora, Dave ma a Willow Creek Association regionális igazgatója, ahol a GLS-t építi 13 nyugati államban. A leghatásosabb GLS-pillanatnak azt tartja, amikor ő és felesége, Karen elhívást kaptak a GLS konferenciáján, hogy növeljék a családjukat 2 gyerekről 5-re, mégpedig nemzetközi örökbefogadáson keresztül.