Albert Tate: Megerősítés

Albert Tate: Megerősítés

Egy felgyorsult társadalomban vezetőként hogyan tudjuk önmagunkat fejleszteni miközben ezzel együtt a körülöttünk lévők fejlődéséért is felelünk?

Lelkipásztori szolgálatom során megtanultam, hogy a legfontosabb ajándék, amit vezetőként önmagunknak adhatunk megerősítés.

Nagyon fontos saját magunk bátorítása, akár üzletemberek vagyunk, vagy vezetők otthon vagy az iskolában. Ennek hiányát egyszerűen nem engedhetjük meg magunknak.

A LÉLEK ELVESZTÉSE

Mielőtt azonban erről a megerősítésrül beszélünk foglalkozzunk a csüggedés lelkületével. A csüggedés az, ha “elveszítjük a bizalmat és a lelkesedést, s kiábrándulttá válunk”. Szó szerinti fordítás szerint: ellelketlenedés, vagyis a lélek elvesztése. A Léleké, ami egy egyedi ajándék és amely összeköt a Teremtővel. A csüggedés tehát a lélek elvesztése. Ez elszakít bennünket a minket emberré tevő legalapvetőbb mivoltunktól. Ha kiábrándulttá válunk, az emberségünk egy életfontosságú része gyengül meg és lelkileg beteggé válunk.

Ez a csüggedés olyan helyzeteket eredményez, amelyekre a józan énünk nemet mondana. Gondolkodjunk el azon, hogy valaha hallottuk-e a következő mondatokat:

  • “Olyan kedvetlennek érzem magamat ma. Lehet, hogy beadom a válópert.”
  • “Tudod, olyan elkeseredett vagyok, hogy azon gondolkodom, megcsalom a házastársamat.”
  • “A főnököm annyira lelkesítően hatott rám, azt hiszem, megpróbálkozom illegális drogokkal.”

Bármilyen nevetségesnek is tűnnek ezek a mondatok, ezek is azt bizonyítják, hogy az életünk legnagyobb hullámvölgyeit a csalódottság szakaszai előzik meg: a lelket elveszítjük, illetve széttöredezik bennünk mindaz, ami teljessé tesz.

JÉZUS PÉLDÁJÁNAK KÖVETÉSE

Márk evangéliumának 1,21-39-es szakaszában Jézus egy egész napi szolgálatból tér vissza. Miután szombaton a zsinagógában tanított, Simon és András házába tért vissza, és az egész város összegyűlt az ajtó előtt. Jézus tovább gyógyította a betegeket és a megszállottakat. Mégis, mielőtt a nap felkelt, Jézus a hajnali szürkületben kiment egy lakatlan helyre, hogy egyedül lehessen és imádkozhasson.

Egy helyi gyülekezet vezető pásztoraként el tudom képzelni azt az érzést, amit Jézus érezhetett, amikor hazaérkezve a remélt pihenés helyett különféle szükségekkel találkozik. Bár az Igéből nem derül ki egyértelműen, hány embert gyógyított meg aznap este, de el lehet képzelni, hogy micsoda nyomás nehezedett rá, hogy folytassa a jó cselekvését, a gyógyítást, a Jó Hír terjesztését.

Azokon az elfoglalt napjaimon, amikor reggel három istentiszteletet tartok, másokért imádkozom és egyéb szolgálatokat végzek, alig várom, hogy hazamenjek, és a napom hátralévő részét a gyönyörű feleségemmel, a három gyermekemmel és egy kis pihenéssel töltsem. El tudom képzelni, milyen fáradt lehetett aznap Jézus, és azon gondolkoztam, hogyan tudott a kapernaumi útja után még embereket gyógyítani.

Hála Istennek Márk evangéliumából kiderül a válasz. Amikor mindent elvégzett, még napfelkelte előtt Jézus tudatosan időt szánt arra, hogy a benne lévő Lelket gondozza. Tudatosan elhagyta a kényelmes házat, hogy találjon egy magányos helyet, ahol imádkozhat. Igaz ugyan, hogy Jézus teljesen ember és teljesen Isten volt, de mégis szüksége volt arra, hogy az Atyával szoros kapcsolatban maradjon.

Egy kimerítő szolgálat után Jézus megtalálta annak a módját, hogy vezetőként megerősítse magát, ezzel példát mutatva a ma vezetőinek. A korareggeli magány elég volt Jézusnak ahhoz, hogy összhangban maradjon az Atyával és lépést tartson a küldetésével.

Szüksége volt arra, hogy egy ideig távol legyen az emberektől. Szüksége volt arra, hogy egy ideig távol maradjon minden egyéb kötelességétől. És ha Jézusnak, Isten Egyszülött Fiának szüksége volt a tudatosan az Atyával töltött időre, biztosan állíthatjuk, hogy nekünk is szükségünk van erre.

Ha közelebbről megvizsgáljuk a történetet, láthatjuk, hogy az emberek keresik Jézust és megzavarják Őt ebben a csendben. Jézustól elvárták, hogy még többet tegyen. Ma ez azt mutatja, hogy mit jelent embernek lenni.

Vezetőként be kell látnunk, hogy kapacitásaink végesek.

Jézus megszökött, mert meg kellett szöknie. Nem csak úgy el kellett mennie valahova. Hanem szüksége volt arra, hogy az Atyával legyen. Visszavonult egy magányos helyre, egy szent helyre, ahol imádkozni tudott.

A “NEM” HATALMA

Ebben a történetben Jézus még valamit tesz, hogy erős maradjon. Elmegy az emberek közül. Nézzenek oda! Jézus, aki nem azért jött, hogy elítélje a világot, hanem hogy megbocsásson a világnak a bűneiért, elsétál az emberektől. Bizony! Ha meg akarjuk tartani az erőnket, néha nekünk is elég bátornak kell lennünk ahhoz, hogy elmenjünk az emberek elől.

Közülünk egyeseknek fel kell kelnünk korán reggel, egyenesen a tükörbe nézni, és kijelenteni: “Lehetőségem van nemet mondani.” Sokan ezt elfelejtik. Nekünk nem kell minden egyes ember minden egyes problémájára, minden egyes szükségére válaszolni.

Ha erősek akarunk maradni, akkor meg kell tanulnunk a jó lehetőségek elől elmenni, mert a szívünk erősen tartása bizony sokszor fontosabb annál, minthogy minden problémára mi magunk találjuk meg a választ.

Jézus azt tette, amit tennie kellett, hogy erős maradjon, és szoros kapcsolatban legyen az Atyával, még akkor is, ha ez a körülötte lévők számára értelmetlennek tűnt.

KÜLDETÉSÜNK TUDATÁBAN

Amiért Jézus ezt a két dolgot el tudta végezni azért volt lehetséges, mert megértette ezt az utolsó tényezőt is. Az életnek és a saját életének is értette az átfogó képét. A tanítványok azt mondták Jézusnak, hogy “mindenki téged keres.” Jézus így válaszolt: “Menjünk máshova, a szomszédos helységekbe, hogy ott is hirdessem az igét, mert azért jöttem.” Jézus átfogóan értette a célját, és ez vezette Őt a legnehezebb helyzetekben is. Visszavonult, hogy egyedül legyen, elvonult az emberektől, mert tudta, miért jött. Jézus tudta, hogy a küldetése betöltéséhez kemény döntéseket kell hoznia jó dolgok és mennyei dolgok között. Jézusnak tovább kellett folytatnia az útját, nem az együttérzés vagy a szeretet hiányából, hanem mert annyira szeretetett minket.

BÍZNI ISTEN HŰSÉGÉBEN

Erősítsük meg magunkban, hogy Isten irányítja az életünket, mert Ő közösséget vállalt velünk és szeret minket. Lesznek ugyan keserves időszakok az életünkben.

Az egyik bűnös szenvedélyem, az otthonokat átalakító tévéműsorok nézése. De nem a precíz végeredmény miatt nézem meg újra meg újra a műsort, hanem a folyamat miatt. Még nincsen semmi összeállítva, nem ragyog semmi, de a vállalkozó beviszi a tulajdonosokat a házba, és megmutatja nekik, hogy hol tart a folyamat. A tulajdonosok időről időre össze vannak zavarodva, idegesek, illetve megijjednek. Ők a saját nézőpontjukból látják a folyamatot: törmelék és hatalmas lyukak a falakon. Aztán a vállalkozó elkezdi megmutatni a nagy, átfogó képet. Megmutatja nekik az új padlót, a nyitott konyha terveit, ami majd ideális lesz vacsoravendégek fogadására, az új világítást, ami a teret nagyobbá és élővé teszi. Ahogyan a vállalkozó felfedi a következő részletet, a tulajdonosok nézőpontja hirtelen megváltozik, és letisztul sok minden. A hitük helyreáll, újra megbíznak a vállalkozóban és ragaszkodnak a korábban tett döntésükhöz, még akkor is, ha az építkezés közepén tartanak.

Függetlenül jelenlegi körülményeinktől arra biztatlak, hogy maradjunk bátrak.

Bízzunk Isten szeretetében és az Ő hűségében. Tudatosan keressünk időt arra, amikor egyedül lehetünk, hogy az Atyával kapcsolatban maradjunk, s megértsük a konkrét küldetésünket és célunkat. Testvéreim, ajándékozzuk meg magunkat a legnagyobb ajándékkal és tartsuk meg az erőnket!

Albert Tate (GLS 2015) a Fellowship Monrovia alapítója és vezető lelkésze. Ez egy evangéliumi, több kisebbséget összefogó, többgenerációs gyülekezet. Albert dinamikus kommunikátor, akit leginkább Jézus Krisztus evangéliumának megosztása lelkesít. Tagja a Azusa Pacific University és a Fuller Youth Institute vezetőségének. Nemrég jelent meg könyve a  Letters to a Birmingham Jail: A Response to the Words and Dreams of Dr. Martin Luther King Jr. címmel (magyarul nem jelent meg, fordítás: Levelek egy birminghami börtönbe. Válasz Martin Luther King Jr. szavaira és álmaira.) Albert és felesége, LaRosa három gyermeket nevelnek: Zoe, Bethany és Isaac. Ez a poszt eredetileg a Youth Specialties blogban jelent meg.