Ugorj fejest az ismeretlenbe – a komfortzóna elhagyása

Ugorj fejest az ismeretlenbe – a komfortzóna elhagyása

Mikor vetted utoljára a bátorságot, hogy az általános véleménnyel szemben Istenben bízz?

A szervezeti kockázat mindig valami biztos, kényelmes feladásával kezdődik. Az nem okoz nagy idegességet, ha valami olyan dolgon változtatunk, ami már eleve nem működött. Ellenben, ha egy működő dolgot változtatunk valami fontosabb érdekében – ez a valódi kockázat forrása. Ebben az esetben az emberek visszahúzódnak, az eredmények eleinte romlanak. És mindenki aggódva szemléli, mi fog történni.

A jó hír az, hogy nem kell egyedül viselnünk a kockázatokat.

A kockázatra Isten hív el minket, hogy azokon keresztül vezessen.

Gondoljuk el, hogyan érezhette magát Józsué, amikor Isten Izráel vezetésére hívta őt kimozdítva a komfortzónájából. 40 éven át a pusztai életről tanultak, majd ezután Józsué a népet egy indokolatlan helyzetbe vezette – megpróbáltak átkelni egy folyón áradás idején. A Józsué 1-3 három alapelvet juttatott az eszembe:

  1. A bizonytalanság megköveteli a bátorság kultúráját:

Isten Józsuénak adott parancsa, melyet Józsué közvetített a népnek, nagyon egyszerű volt: “Légy erős és bátor!” Ha egy kockázatvállaló vállalatot vezetsz, akkor létre kell hoznod egy olyan munkahelyi kultúrát, mely a bátorságot támogatja az emberek között.

  1. A bizonytalanság megköveteli az általános véleménnyel való szembefordulást:

Sok gyülekezet hisz abban, hogy minden tagnak van beleszólása minden egyes döntésbe. De ez nem biblikus vezetési elv. Józsué egy board ülést sem hívott össze, illetve sosem csinált szavazást. Követte Istent és Őbenne bízott minden konszenzus nélkül.

  1. A bizonytalanság megköveteli a bizalmat Istenben:

Isten egyetlen parancsa az volt, hogy álljanak bele a Jordánba a papok a frigyládával. Attól kezdve Józsué biztosította az embereket arról, hogy Isten cselekszik. Vezetőként Isten vezetését kell követned bízva Őbenne az eredményekért.

Te is elzárkózol a kockázatvállalástól a saját komfortzónád érdekében?

Ha már régóta nem kockáztattál semmit, valószínűleg kialakítottál a szervezetedben egy komfortzónát. Ezt úgy tudod azonosítani, ha minden tettedet az alábbi négy kategória egyikébe sorolod:

  1. A múlt: Olyan termékek vagy szolgáltatások, melyekkel a már meglévő fogyasztókat éred el alacsony eredménnyel. Sok szervezet hívja ezeket “szent teheneknek.” Ha vannak ilyenek körülötted, ideje kiírtani őket.
  2. A mag: Ez a múlt ellentéte. Magas eredményű termékek, amelyekkel új fogyasztókat érsz el. A mag minden vállalkozó álma. De nem lehet a magot elérni anélkül, hogy a “jövőn” átmennénk.
  3. A jövő: A jövő mindig azzal kezdődik, hogy a termékekkel vagy szolgáltatásokkal az új fogyasztókra koncentrálsz. Az eredmény alacsony, hiszen csak most vezeted be őket, és folyamatosan dolgozol rajtuk. De amint ezeket a változásokat létrehozod, a jövő lendületbe jön és a mag részévé válik. Annak érdekében, hogy valami “jövő” legyen, mind egyházi, mind vállalati szinten az új fogyasztókat kell előnyben részesíteni.
  4. A komfortzóna: ez a kategória a legmegtévesztőbb. Olyan termékeket, szolgáltatásokat tartalmaz, melyek magas eredménnyel járnak a meglévő fogyasztók körében. Egy ideig úgy tűnhet, mintha a siker örökké tartana. De idővel a kultúra megváltozik, jobb ötletek, megoldások jönnek elő, és a meglévő fogyasztók valami jobbat keresnek.

A komfortzóna végül mindig kudarcot eredményez.

Ismerek egy vezetőt, aki összekeverte a komfortzónát a hosszú távú sikerrel. A már meglévő módszereibe fektetett be a még nagyobb eredmény érdekében. De a komfortzónában pont az ellenkezője történt. Minél nagyobb a befektetés, annál gyengébb az elért eredmény. Ez a stratégia gyakorlatilag a „komfortzóna” állapotát a „múlt” állapotába tolta. Általában ekkor szembesülnek a vezetők azzal, hogy beragadtak. De az igazság az, hogy végig be voltak ragadva – ez a beszorultság kényelmes és azt az érzést kelti, hogy a kockázat nem is szükséges.

A kockázat ma a jövőt preferálja, hogy egy jobb holnap épülhessen.

A jól bevált termékektől való elmozdulás a jövő eredményei érdekében az egyik legkockázatosabb lépés, amit egy vezető tehet. Józsué számára ez egy olyan döntés volt, mellyel biztos talajt adott a jövő generációja számára, akik így gyarapodni tudtak az Ígéret Földjén. Lelkipásztorként nehéz döntés feláldozni a jelenlegi hívők preferenciáját a még meg nem tértek érdekében. Üzleti vezetőként nehéz döntés csalódást okozni néhány meglévő ügyfélnek új fogyasztók megnyerése érdekében. Nagyon bátor dolog azt mondani, hogy “A múltunktól függetlenül a jövőt előnyben részesítjük.”

A szervezetedben milyen kérdések vannak jelenleg a komfortzóna területén?

Kérdezted már Istent arról, hogy Ő mit szeretne, milyen kockázatot vállalj most?

 

Tony a The Unstuck Group szervezet stratégiai igazgatója. Ez a szervezet gyülekezeteknek segít abban, hogy hatásuk növekedjen, mégpedig a vízió, a stratégia és az aktivitások meghatározásában. Tony 14 évig volt a West Ridge Church (Dallas,USA), a NewSpring Church (Anderson, USA) és a Granger Community Church (Granger, USA) szenior vezetői csapatának tagja. Több írása olvasható a TonyMorganLive.com oldalon.

Háromszor is kételkedtem önmagamban, de leküzdöttem a kételyt

Háromszor is kételkedtem önmagamban, de leküzdöttem a kételyt

Minél nagyobb egy elhívás, annál inkább kételkedünk önmagunkban. Tony Dungy (GLS 2010) egy nagyon személyes hangvételű posztjában arról ír, hogyan kerekedett felül az önbizalomhiányán a vezetői útjának egy kritikus pontján.

Az önbizalomhiány természetes, különösen egy új helyzetben. Még a legnagyobb önbizalommal rendelkező embereknél is vannak olyan pillanatok, hogy az önmagukban való kételkedés teljesen megbénítja őket. Hála Istennek nekem olyan szüleim voltak, akik belénk nevelték azt a bizalmat, miszerint Isten mindenben tud segíteni. De a szeretetnek és bátorításnak ezzel a biztos alapjával is nehézséget okozhat a megfelelő önbizalom új kihívások esetén. Ez történt velem is.

Három fontos esetben kellett leküzdenem az önmagamban való kételkedést.

  1. Amikor egyetemre mentem

Elsőéves egyetemistaként azt gondoltam, hogy jó sportoló és jó tanuló vagyok, de aztán ezt megkérdőjeleztem önmagamban. Azon gondolkoztam, hogyan fog mindez menni. Vajon képes leszek az elődeim eredményét hozni, vagy kudarcot vallok?

  1. Amikor az NFL-ben kezdtem játszani

Egyetem után a jó eredményekkel rendelkező Pittsburgh Steelers-be hívtak játszani. Az önmagamban való kételkedés megint előjött. Ugyanazok a gondolatok árasztottak el, mint az egyetem elején. Meg tudom csinálni? Elég jó leszek?

  1. Amikor edző lettem

Tizenöt évvel később lehetőséget kaptam edzősködni a Tampa Bay Buccaneers csapatánál. Az ismerős gondolatok megint jöttek: Fog ez működni? Képes vagyok erre? Tudom, hogy kell csinálni? Ezek a gondolatok csak felerősödtek az első öt meccsünk elvesztése után.

Két dolog segített legyőzni a kételkedésemet

  1. Arra koncentráltam, ami az én irányításom alatt állt: Előszöris édesanyám tanácsa segített. Azt mondta nekem, hogy ne azon aggódjak, amibe nincs beleszólásom. Ehelyett koncentráljak azokra a dolgokra, amiket befolyásolhatok és legjobb tudásom szerint dolgozzak azokon. Arra bátorított, hogy ha ezeket teszem, akkor minden rendben lesz. Az elbizonytalanodás időszakában mindig emlékeztettem magam arra, hogy az ő tanácsára figyeljek.
  2. Függjek Istentől: A második kapaszkodóm az Istentől való függés. Mindig, amikor önmagamban kételkedem, imádkozom és függetlenül az eseményektől bízom Istenben.

Ez a két dolog segített nekem leküzdeni az önbizalomhiányomat.

Te kételkedtél valaha önmagadban? Mit tettél ellene?

 

Tony Dungy  több New York Times sikerkönyv írója, például a Quiet Strength, Uncommon, and The Mentor Leader könyveké (magyarul nem jelentek meg). Az ő vezetése alatt nyerte meg az Indianapolis Colts csapata a Super Bowl-t (amerikai futball kupa) 2007-ben. Ő volt az első afro-amerikai edző, akinek ez sikerült. Dungy több szervezetet is támogat a munkájával, például az All Pro Dad kezdeményezést. 2009-ben vonult nyugdíjba az edzői munkájából, azóta az NBC fociműsorának tévés elemzője. Feleségével, Laurennel 31 éve házasok és 9 gyermekük van. Ez a poszt eredetileg egy videóval együtt itt  jelent meg.

Sebezhetőségünk felvállalása – Dr. Brené Brown

Sebezhetőségünk felvállalása – Dr. Brené Brown

A kockázat sok formája ismert. Van, hogy egy új munkahelyi kezdeményezés vagy projekt formájában jelentkezik. Van, hogy kapcsolatainkkal áll összefüggésben – például egy új kapcsolat kezdeményezésekor vagy egy jóbarátunkkal szembeni őszinte megnyilvánulásunkban. De a kockázat minden formája mögött van egy közös pont: sebezhetőségünkből fakad. Ez pedig Brené Brown (GLS 2013, 2015) Bátraké a boldogság című könyvének egy idézetére emlékeztet bennünket.

Az a felfogás, hogy a sebezhetőség gyengeség, a legszélesebb körben elfogadott és legkockázatosabb téveszme. Ennek hatására megvédjük magunkat a sebezhetőség érzésétől, nem akarunk túl érzelmesnek tűnni, vagy éppen másokat elítélünk, mert kevésbé képesek vagy kevésbé hajlandóak az érzelmeiket leplezni. Ahelyett, hogy tisztelnénk és értékelnénk azt a bátorságot, ami a sebezhetőség felfedése hozhat, a saját félelmeink és negatív érzéseink alapján ítélkezünk és kritizálunk.

A sebezhetőség se nem jó, se nem rossz: nem olyan valami, amit mindig egy sötét érzésként, vagy éppen pozitív tapasztalatként tartunk számon. A sebezhetőség minden érzelem és érzés alapja. Érezni azt jelenti, hogy sebezhetőek vagyunk. Ha azt gondoljuk, hogy a sebezhetőség egy gyengeség, akkor azt gondoljuk, hogy érezni is gyengeség. Ha érzelmi életünket kizárjuk az életünkből, mert attól tartunk, hogy túl sokba fog kerülni, akkor eltávolodunk mindattól, ami célt és jelentést ad az életünknek.

Sebezhetőségünk elutasítása gyakran olyan rossz érzésekből fakad, mint például a félelem, a szégyenérzet, a gyász, a szomorúság vagy a csalódottság. Ezek sötét érzelmek, amikről nem akarunk beszélni, annak ellenére, hogy nagyban befolyásolják azt, ahogyan élünk, szeretünk, dolgozunk, illetve vezetünk. Amit a legtöbben nem értünk és évtizedekbe telik, mire megtanuljuk, az az, hogy a sebezhetőség az érzelmeink és tapasztalataink bölcsője, ami után vágyódunk. Mélyebb, értelmesebb életet szeretnénk élni. A sebezhetőség a szeretet, a hovatartozás, az öröm, a bátorság, és a kreativitás bölcsője. A remény, az empátia, a felelősségre vonhatóság és a hitelesség forrása. Ha tisztábban szeretnénk látni a célunkat, vagy mélyebben megérteni a lelki életünket, az út a sebezhetőségen át vezet.

Mindez nehezen hihető, különösen akkor, ha a sebezhetőséget és a gyengeséget egymás szinonimájaként használtuk eddig. Számomra a sebezhetőség bizonytalanságot, kockázatot és érzelmi kiszolgáltatottságot jelent. Ezen definíció alapján gondolkodjunk a szeretetről. Minden nap felkelünk és szeretünk valakit, aki vagy viszonozza az érzéseinket, vagy nem. Ő az, akinek a biztonságát nem tudjuk garantálni, aki talán az életünk része marad, de lehet, hogy minden figyelmeztetés nélkül elhagy. Aki talán a halálig hű marad, de lehet, hogy holnap elárul – ez a sebezhetőség. A szeretet bizonytalan. Felettébb kockázatos. Szeretni valakit érzelmileg kiszolgáltatottá tesz. Igen, ez ijjesztő, igen, ez utat nyit a fájdalomnak. De el tudod képzelni az életedet anélkül, hogy szeretnél, vagy hogy szeretnének?

Alkotásaink, írásaink, fényképeink, ötleteink megosztása a világgal anélkül, hogy biztosítanának arról, hogy ez másoknak tetszik és értékelik – ez is sebezhetőség. Életünk örömteli pillanataiba való elmerülésünk, tudva azt, hogy azok mulandóak, vagy ha a világ azt mondja, hogy ne legyünk túl boldogok, nehogy katasztrófát idézzünk ezzel elő – ez a sebezhetőség egy intenzív formája.

Előbb említettem a kockázatot, miszerint az érzelmeinket gyengeségként kezeljük. A harag kivételével (ami egy másodlagos érzelem, ami csupán társadalmilag elfogadható maszkként szolgál a sok más, sokkal összetettebb mögöttes érzelmeink elfedésére) folyamatosan veszítjük el az érzelmeinket, és így a sebezhetőségünk iránti toleranciát is.

Csak akkor tudunk elszakadni attól, hogy a sebezhetőségre gyengeségként gondoljuk, ha rájövünk, hogy összezavarodtunk a hibás és a korlátozott érzéseinkben. Ha meg akarjuk gyógyítani az érzelmi életünket és újra lelkesedni akarunk, akkor meg kell tanulnunk, hogyan valljuk be magunknak a sebezhetőségünket és hogyan kezeljük az ezzel kapcsolatos érzéseinket. Néhányunk számára ez újdonság, mások számára ismétlés. A kutatásom megtanított arra, hogy a legjobb kezdet a sebezhetőség meghatározása, elismerése és megértése.

Dr. Brené Brown 13 éve kutatja a sebezhetőség, bátorság, értékesség és szégyen fogalmait. 2010-es TEDx Houston előadásában A sebezhetőség erejéről beszélt, ami több, mint 18 millió nézővel a top 5 TED előadás között van. Két New York Times bestseller írója, a Bátraké a boldogság (magyarul a Bookline kiadásában jelent meg)  és a The Gifts of Imperfection (Tökéletlenség ajándéka – magyarul nem jelent meg). Legújabb könyve, a Bátraké az erő (magyarul a Bookline kiadásában jelent meg ) azt vizsgálja, hogy a bukás, hogyan ösztönzi a bátorságot.  

4 kérdés, amit gondolj át az elhívásoddal kapcsolatban – Dave Bushnell

4 kérdés, amit gondolj át az elhívásoddal kapcsolatban – Dave Bushnell

Mielőtt gyerekeink lettek, arról álmodoztunk a feleségemmel, Karennel, hogy miként fog kinézni a mi kis családunk. Elképzeltük, hogy 2 fiunk lesz két év különbséggel. Miután Trevor megszületett, a második terhességet úgy időzítettük, hogy valóra váljon az álmunk. Ám ez végül fájdalommal végződött.

A terhesség során elvesztettük a gyermekünket, s ez arra késztetett minket, hogy elgondolkodjuk azon, milyen módon akarja Isten, hogy nagyobb családunk legyen.

Az örökbefogadás mindig is a szívünkön volt, de mindeddig úgy gondoltuk, hogy csak akkor kerül erre sor, ha egy családtagunknak vagy egy gyülekezeti tagnak lesz szüksége arra, hogy a gyerekeinek szülőket keressen. De most nyitottá váltunk a nemzetközi örökbefogadás iránt. Azt szererettük volna, ha az álmunk valóra vágyik és a családunk egy második fiúval bővül két év korkülönbséggel. Easton Oroszországból érkezett hozzánk néhány nappal az 1 éves születésnapja után és tele lett a szívünk örömmel, ahogy láttuk az álmunkat beteljesülni.

Úgy gondoltuk, meg is vagyunk.

De úgy tűnt, Isten még nem végzett. Még nagyobb terve volt számunkra. Ki gondolta volna, hogy 3 évvel később Isten feje tetejére állítja az életünket!

Akkor még nem tudtuk, de a nyitottságunk, hogy átgondoljunk 4 kérdést, felkészített arra, hogy elfogadjunk egy nagyobb elhívást.

  1. Mink van?

    A gyülekezetünk egy igazságtalanságról szóló sorozat közepén volt éppen és a feleségemmel azon vívódtunk, hogy vajon sürget-e minket Isten, hogy segítsük az igazság eljutását a rendkívül szegény területekre. Tudtuk, hogy nincsenek millióink, amit kútfúrásokba fektessük Afrikában. De számba vettük, hogy mink van: egy nagyszerű házasságunk, otthonunk, tiszta víz, étel, oktatás, egészségbiztosítás és van tapasztalatunk a nemzetközi örökbefogadással kapcsolatban. Hetekig gondolkodtunk a lehetőségen, hogy ismét örökbe fogadunk egy gyereket.

  2. Meghalljuk Isten suttogását egy váratlan helyen?

    2007-ben a GLS konferencián a brit filmes, Richard Curtis mesélt az utazásáról, melynek célja az volt, hogy az igazság eljusson a mélyszegénységben élő területekre (a video megtekinthető itt, link: https://www.glsnext.com/welcome/videos/DM201210). Az előadásában lejátszott egy videót egy sárgaruhás kislányról. A kislány valamelyik harmadik világbeli ország utcáján egy rongyos takarót terített a járdára. Ott feküdt összegömbölyve, egyedül, az aznap éjszakai ágyán, a járókelők és az utca forgalma mind elmentek mellette. Könnyes szemmel mondom: Isten ezt a videót használta arra, hogy megerősítse elhívásunkat, hogy ismét fogadjunk örökbe egy gyereket.

  3. Készek vagyunk kilépni a komfortzónánkból?

    Elindultunk ügynökségeket keresni, több országot is számba vettünk és elképzeltük, hogy egy csecsemő kislány érkezik a családunkba. Eljutottunk egy ügynökséghez és kiderült, hogy Etiópiának, ennek a rendkívül szegény országnak, van egy hivatala, amely segíti a nemzetközi örökbefogadást. Miután befejeztük a papírmunkát két lehetőség között őrlődtünk a következő gyermekünkkel kapcsolatban: egy csecsemő kislányt vagy egy idősebb fiút válasszunk inkább? De végül az ügynökség egy olyan lehetőséggel hívott fel minket, amire nem is gondoltunk… egy csecsemő kislány … és az 5 éves bátyja várták az örökbefogadó szülőket. Ez bizony a komfortzónánkon kicsit kívül esett, viszont Isten pontosan ezt a helyzetet választotta számunkra.

  4. Mit mondanak a körülöttünk lévő emberek?

    Igent mondtunk az ügynökségnek és elkezdtünk felkészülni arra, hogy megduplázzuk gyerekeink számát. Ügyes barátok falakat húztak fel és villanykapcsolókat helyeztek át a házunkban, az étkezőnket hálószobává alakították. Így otthonunk elég kényelmes lett a nemvárt gyermekáldáshoz, a négy gyerekhez. Pár hónapon belül az 5 éves Josiah és a 10 hónapos Kenzie megérkeztek Etiópiából az új otthonukba. Az ismerőseink mind eljöttek, ami csak még jobban megerősítette az elhívásunkat.

 

Nos – mi történt ezután?

Karen volt az, aki először kimondta, hogy Isten a jövőben adni akar még egy gyereket. Mindketten tudtuk, hogy mennyire nehéz az idősebb gyerekeknek otthont találni és nem tartott sokáig, hogy ez az elhívás mindkettőnkben megerősödjön. Az örökbefogadással kapcsolatos rengeteg tapasztalattal, miért ne lehetne egy ötödik gyerekünk? Ayelech 12 évesen érkezett hozzánk Etiópiából. A szomszédaink elláttak minket emeletes ágyakkal, hogy az amerikai mérce szerint kicsiny kislányszobák minél nagyobb részét ki lehessen használni.

Ma azt mondjuk, hogy készen vagyunk. Teljes mértékben meg vagyok győződve arról, hogy Isten szólt minden alkalommal, hogy fogadjunk örökbe. Világos és rendíthetetlen volt, és valahogy minden alkalommal éreztük az elhívását a szívünkben. Az öt gyerek nem az az élet, amit mi elképzeltünk. Ez nem az a szülőség, amiről beszélgettünk. A kis négytagú család álma helyett a mai életünk egy csodás felfordulás, ami arra készteti az embereket, hogy azt mondják: „Ti őrültek vagytok”. De ezek a szavak valahogy így hagyják el az ajkaikat: „Amit ti csináltok, az lenyűgöző!” Számunkra nem lenyűgöző. Ezzel teljesítettük Isten elhívását egy nagyobb cél érdekében. 

Valószínű, hogy amit mások lenyűgözőnek látnak, azt te csak egyszerűen úgy tekinted, mint az a valami, amire Isten megkért, hogy tedd meg.

Menj végig a fenti kérdéseken. Hallgass és figyelj.

Aztán ugorj fejest, hogy megtapasztald Isten neked szánt nagyobb célját!

Miután 19 évig volt egy helyi gyülekezet pásztora, Dave ma a Willow Creek Association regionális igazgatója, ahol a GLS-t építi 13 nyugati államban. A leghatásosabb GLS-pillanatnak azt tartja, amikor ő és felesége, Karen elhívást kaptak a GLS konferenciáján, hogy növeljék a családjukat 2 gyerekről 5-re, mégpedig nemzetközi örökbefogadáson keresztül.

 

7 dolog, amit tudnod kell a távmunkáról

7 dolog, amit tudnod kell a távmunkáról

Jack és Suzy Welch a távmunka irányítására vonatkozó megállapításai jól alkalmazhatók akár a város másik felén lévő vállalkozásra vagy egy másik országban is. Az eredeti írás a LinkedIn Influencer oldalukon található.

Korábban írtunk egy cikket, amelyben a távmunka előnyeit és kihívásait tárgyaltuk. A lényege az volt, hogy a home office-nak vannak ugyan előnyei, de a karrierutat korlátozhatja is…

Most újra foglalkozunk a témával, de most a távmunka menedzselése szempontjából.

Érvek és ellenérvek a távmunkával kapcsolatban:

Nem kérdés, hogy a cégek számára előnyös, ha néhány pozíciót távmunkával töltenek be. Ha kevesebb ember van az irodában, akkor kisebb helyre van szükség, vagyis kevesebbet kell költeni az ingatlanra, ráadásul a munkába járás során a dugóban töltött időt sokkal produktívabb feladatokra is fel lehet használni.

De a távmunkának vannak árnyoldalai is. A távmunkában dolgozók valószínűleg kevésbé vesznek részt a cég kultúrájának alakításában, kimaradnak a személyes kapcsolatépítésből és talán nehézükre esik odamenni egy munkatársukhoz, hogy segítséget kérjenek vagy megosszák az ötleteiket. Pedig ők is értékes tagjai a csapatnak – csak éppen nincsenek mindig fizikailag OTT.

Mindenesetre a technológia fejlődésével a távmunka is előre tör és semmi jel nem utal arra, hogy ez megtorpanna. Az Egyesült Államokban 5 dolgozóból kb. 1 rendszeresen otthonról dolgozik és az előrejelzés szerint a következő évtizedben az emberek fele fog távmunkát végezni. Menedzserként nem hagyhatjuk figyelmen kívül ezt a trendet. Ha nem állsz készen arra, hogy legalább csak néhány csapattagot irányíts távolról, valószínűleg rövid időn belül rákényszerülsz.

Saját tapasztalatom

Iskolánk, a Jack Welch Management Institute online MBA programot kínál. S folyamatosan növekszünk! Öt év alatt 100 diákról több, mint 1400 főre nőtt a hallgatóink száma, akik mindannyian dolgozó szakemberek, s online vesznek részt a képzésen. Különböző helyekről csatlakoznak, például Indiából és Oroszországból, vagy éppen a szomszéd utcából. És ki tanítja ezeket a diákokat? A világszínvonalú tanszékünk, mely jelenleg 80 tagból áll, s akik a diákokhoz hasonlóan fizikailag távol vannak.

Ahhoz, hogy sikeresen irányítsunk egy távmunkában dolgozó csapatot és közben a cég is növekedjen (természetesen a minőség és a vevőszolgálat megtartásával) arra van szükség, hogy használjunk minden olyan eszközt, amely támogatja a cég kultúráját és szellemiségét, és s melyek a szervezet értékeit és videlkedését képviselik.

7 tipp a távmunka irányítására

  1. Vegyük ki a “véletlenszerűséget” a kommunikációból

    Ahogy a kereskedők ügyfélmenedzsment (CRM) szoftvert használnak arra, hogy kezeljék az ügyfeleiket, mi is egy hasonló rendszert használunk, hogy biztosítsuk minden tanszéki tagunknak a heti együttműködést (telefonon, emailen vagy videókonferencián keresztül) a dékánunkkal.

  2. Tervezzük meg a kapcsolódásokat. Nem számíthatunk folyosói beszélgetésekre vagy spontán létrejött megbeszélésekre. Célszerű legalább hetente konferenciabeszélgetést tartani online vagy más módon. De jól meg kell tervezni ezeket a meetingeket. Egyértelműen határozzuk meg az elvárásokat, a kulcsfontosságú napirendi pontokat, hagyjunk időt ötletelésre, az ötletek megosztására.
  3. Használjunk adatokat az eredményességhez. Az iskolánkban létrehoztunk egy táblát, amely a fontos eredményeket mutatja. Nagy rajongói vagyunk a Net Promoter Score (NPS) rendszernek. Ez egy egyszerű módja a fogyasztói elégedettség mérésének. Igen: mi a diákjainkra fogyasztókként tekintünk, nem úgy, mint sok hagyományos egyetem. Rögzítünk sok más dolgot is, mint pl. kurzus-befejezési és -folytatási arányokat. Fontos, hogy ne titkosítsuk ezeket az adatokat. A munkatársak megérdemlik, hogy tudják, milyen a teljesítményük a többiekhez képest és mit tehetnek fejlődésük érdekében.
  4. Keressünk lehetőségeket a személyes együttműködésre. Ebbe beletartoznak az ünnepek pl. a születésnapok. Gyakran mondom, hogy a legtöbb csapat nem ünnepel eleget. Ez duplán érvényes a távmunkában dolgozó csapatra. Elismerem, hogy egy gratuláló e-mail kiküldése nem egészen ugyanaz, mint elmenni a csapattal pizzázni, de el lehet igy is kezdeni. Hiszen szükség van a jó hangulatra a munkában is.
  5. Szánjunk időt (és pénzt) arra, hogy a csapat fizikailag is találkozzon. Mégha a napi munka virtuális is, hozzuk össze a csapatot legalább egyszer vagy kétszer egy évben egy pár napos személyes találkozóra. Ennek vannak költségei, de ez kell ahhoz, hogy kapcsolatokat és erős kötelékeket építsünk, ami fontosabb, mint annak a költsége.
  6. Építsünk mentori hálózatot. Minél nagyobb a távmunkában részt vevő csapat, annál nehezebb a kapcsolattartás. Ha folyamatosan rögzítjük az elégedettségi mérések eredményét (lásd 3. pont), megtudhatjuk, hogy kik a legjobb munkatársak. Használjuk ki ezt. Ha a legjobban teljesítőinket képzésre és csapatvezetésre használjuk, ezzel hatékonyan megerősítjük a kapcsolatokat, s növeljük a hatáskört anélkül, hogy további szükségtelen vezetői szinteket hoznánk létre. Ugyanakkor bizonyosodjunk meg arról, hogy ezeket a csoportvezetőket a teljesítmény és viselkedés alapján választjuk ki, NEM rangidősség alapján. Az a cél, hogy a legeslegjobbak mentorálják a többieket, nem azok, akik a legrégebben vannak a cégnél.
  7. És végezetül legyünk rugalmasak. Soha ne tévesszük szem elől, hogy az alkalmazottak miért kapták meg a lehetőséget, hogy otthonról dolgozhassanak: rugalmas időbeosztás és földrajzi környezet. Ez lehet, hogy azt jelenti, hogy néha elmaradnak a meetingek vagy inkább éjjel 2-kor válaszolnak az emailekre, mint a normál munkaidőben. Ha ez problémát jelent, akkor oldjuk meg, de néha egy kis (tervezett) rugalmasság a mi részünkről jobb munkát eredményez az ő részükről.

Mindent egybevetve, sokkal több előnye van, mint hátránya a rugalmas munkaidőnek és munkahelynek. Nem utolsó sorban a munkáltatók több szakmailag kompetens munkavállalót használhatnak. Amíg a munka el van végezve és a csapattagok és vezetők értik és megoldják a kihívásokat, nem lesz gond a távmunkával.

Jack Welch a Jack Welch Management Institute ügyvezető elnöke. Ez egy online MBA program, mely úgy változtatja meg a diákjai életét, hogy biztosítja számukra azt a tudást, mellyel jobb vezetőkké válhatnak, nagy csapatot építhetnek fel és segíthetnek a szervezeteiknek fejlődni.

Suzy és Jack Welch a Wall Street Journal és a Washington Post sikerkönyvének, a The Real-Life MBA –nek (Az való élet diplomája, magyarul nem jelent meg) a szerzője, valamint a nemzetközileg elismert Winning (Győzelem) című könyv írója.

Miért lesz valaki keresztény? – Tim Keller

Miért lesz valaki keresztény? – Tim Keller

Sokan mondják, hogy azok keresztények, akik a régi idők hagyományos doktrináit követik, túlságosan kilógnak a mai korból és a „történelem rossz oldalán állnak”. A történész és bibliaoktató Larry Hurtado legutóbbi két könyve Az istenek lerombolója: Korai keresztény megkülönböztetések a Római korban (Baylor University Press, 2016,magyarul nem jelent meg) és a Mi a csudáért lett valaki keresztény az első három évszázadban? (Marquette University Press, 2016, magyarul nem jelent meg) azonban kétségbe vonja ezt a nézetet.

A legkorábbi keresztényeket széles körben csúfolták (különösen a kulturális elit tagjai), kirekesztették őket a befolyásos üzleti körökből, s volt, hogy üldözték és halálra ítélték őket. Hurtado azt mondja, hogy más vallásos csoportokkal összehasonlítva a római hatóságok különösen ellenségesek voltak velük szemben.

De miért? Abban a korban az volt az elvárás, hogy az embereknek legyenek saját isteneik, de ugyanakkor készek legyenek tiszteletet mutatni minden más istenséggel szemben is. Szinte minden egyes otthon, város, céh, még maga a Római Birodalom is rendelkezett saját istenekkel.

Akkoriban egy vacsorameghívás vagy egy nyilvános rendezvény alkalmával valamilyen rituáléval kellett tiszteltelni az adott csoport vagy hely isteneit. Ha ezt nem tette meg valaki, az rendkívüli sértés volt, legalábbis a vendéglátó otthon vagy közösség szemében. Ugyanakkor veszélyes is volt, mivel azt gondolták, hogy az ilyen viselkedés haragra ingerli az isteneiket. Sőt: árulónak tekintették azt, aki nem tisztelte a birodalom isteneit, mivel azok isteni tekintélyén alapult a létük.

De a keresztények ezeket a rítusokat és szertartásokat bálványimádásnak tekintették. Csak a saját Istenüket voltak hajlandók imádni. Miközben a zsidók ugyanígy gondolkodtak, őket általában elfogadták, mivel egy megkülönböztetett népcsoportként különcségüket mint etnikai csoportjuk megnyilvánulását fogták fel. De a kereszténység megtalálható volt minden népcsoportban, ráadásul a legtöbb keresztény korábban olyan pogány volt, aki megtérése után hirtelen megtagadta, hogy más isteneket tiszteljen. Ez hatalmas társadalmi problémákat okozott, megzavarta vagy lehetetlenné tette, hogy a keresztényeket elfogadják. Ugyanis ha egy családtag vagy egy szolga keresztény lett, megtagadta a ház körüli istenek tiszteletét.

A kereszténység elterjedését a társadalmi normák felforgatásának tekintették, veszélyt jelentett a kulturális életre. A keresztényekről azt gondolták, hogy túlságosan kilógnak a sorból ahhoz, hogy jó polgárok legyenek.

De annak fényében, hogy milyen hatalmas társadalmi ára volt az első három évszázadban kereszténynek lenni, miért lett valaki keresztény? Miért terjedt olyan rohamosan a kereszténység? Mit kínál, ami sokkal nagyobb, mint az érte kifizetett „ár”? Hurtado és mások 3 dologra mutattak rá. 

Előszöris, a keresztények egy olyan különleges „társadalmi feladatra” kaptak elhívást, amely egyszerre támadta és vonzotta az embereket. A keresztények tiltották az abortuszt és a csecsemő-gyilkosságokat, vagyis azt, hogy a nem kívánt újszülötteket egyszerűen kidobták. A keresztények „szexuális ellenkultúrát” jelentettek, amelyben elhatárolták magukat minden házasságon kívüli szexuális kapcsolattól. Tették mindezt egy olyan kultúrában, amely azt gondolta – különösen a házas férfiak esetében –, hogy a szex tökéletesen helyénvaló egy prostituálttal, rabszolgával vagy éppen gyerekkel.

Továbbá a keresztények szokatlanul adakozóak voltak a pénzükkel, különösen a szegényeket és rászorulókat támogatták, ráadásul nem csak a saját családjukban vagy etnikai csoportjukban. Egy másik meglepő különbség az volt, hogy a keresztény közösségek többnemzetiségűek voltak, mivel a közös identitásuk Krisztusban sokkal fontosabb volt, mint a faji identitás. Ezáltal egy többnemzetiségű közösség jött létre, melyre egyetlen vallás esetében sem volt példa. A keresztények nem hittek a bosszúállásban, s megbocsájtotak az ellenségnek, még akkor is, ha az gyilkosságot követett el.

Másodszor, a kereszténység egy közvetlen, személyes, szeretetteljes kapcsolatot kínált a Teremtő Istennel. A keresztények környezetében élők az istenek kedvében akartak járni, a keleti vallások a megvilágosodás élményéről beszéltek, de igazi szeretetkapcsolatot Istennel senki más nem kínált.

Harmadszor, a kereszténység örök életet kínált. Minden más vallás ígért valamilyen emberi erőfeszítés által elérhető üdvösséget, de senki nem lehetett biztos az örök élet eljövetelében. Az evangélium viszont biztos alapot adott az üdvösségre már a jelenben, mivel ez kegyelem által történt, nem pedig emberi erőfeszítés miatt.

Remélem mostanra látható a jelentősége ezeknek a tanulmányoknak. A korai egyházat túl kirívónak és fenyegetőnek tartották a társadalmi rend számára, mert nem tisztelt minden istenséget. Ma a keresztényeket ismét extrémnek és veszélyesnek tekintik a társadalomban, mivel nem tisztelnek minden identitást. A korai egyház mégis virágzott abban a helyzetben. Miért?

Sokakat vonzott a kereszténység, mivel más volt. Ha egy vallás nem különbözik a körülötte lévő kultúrától, ha nem kritizál és ajánl egy másik lehetőséget helyette, akkor el fog halni, mivel értelmét veszti. Ha a keresztények ma is a társadalmi tisztaságukról, nagylelkűségükről és igazságosságukról lennének híresek, ha soknemzetiségű és békére törekvő csoport lenne, nem lenne-e ez feltűnő sokak számára?

Egy másik ok a kereszténység virágzására az volt, hogy „olyan dolgokat kínált, amelyeket más kultúra és vallás nem: szeretetkapcsolatot Istennel és ingyen üdvösséget kegyelemből. Ez ma is ugyanaz. Semmilyen más vallás és a világ sem kínálja ezeket a dolgokat. A spirituális ám nem vallásos lehetőség sem tudja igazán megadni ezt.

Lehet, hogy a korai egyház úgy nézett ki, mintha a „történelem rossz oldalán” állt volna, de ezzel szemben megváltoztatta a történelmet a bibliai evangélium kitartó követésével.

Ez kell, hogy legyen a mi célunk is.

Timothy Keller a manhattani Redeemer Presbiteriánus Gyülekezet alapító lelkésze, melyet 1989-ben hozott létre feleségével, Kathy-vel és három fiával. Több, mint 20 éve vezeti a fiatalokból álló sokszínű gyülekezetét, amely annyira megnövekedett, hogy hetente több, mint 5000-en vesznek részt az alkalmakon. Elnöke a Redeemer City to City szervezetnek, amely új közösségeket hoz létre New York-ban és más nagyvárosokban. Könyveket és más írásokat publikál a városi kultúrában élők hitéért. 10 év alatt 48 városban több, mint 250 gyülekezet indulását segítette. Dr. Keller könyvei, beleértve a New York Times sikerlistás A tékozló Isten című művét több, mint 1 milliós példányszámban vették meg és 15 nyelvre fordították le. Ez az írás eredetileg Tim Keller blog– ján jelent meg. http://www.timothykeller.com/blog/2016/11/11/why-does-anyone-become-a-christian. Könyveit magyarul a Harmat Kiadó adja ki. http://www.harmat.hu/szerzo/timothy-keller/

Mark Miller: Még ma építsd meg a hagyatékodat

Mark Miller: Még ma építsd meg a hagyatékodat

Hogyan haladsz a hagyatékod építésével? Ahogyan Bill Hybels gyakran emlékeztet bennünket, “A vezetők felelőssége, hogy az embereiket az egyik helyről továbbmozdítsák a következőre.” Azonban ez az utazás önmagában nem a vezetők történetének a végét jelenti. Az örökségünk azon múlik, hogy mit mondanak az emberek a munka elvégzése után.

Örökségünk háromféle lehet.

Az emberek kedves dolgokat mondanak rólunk, kellemetlen dolgokat mondanak rólunk, vagy éppen semmit nem mondanak rólunk.

Ezek közül az egyik a te örökséged. Hogy ez mennyire lényeges, az a személyes álláspontunktól függ. Ami azonban nem vitatható, az az, ahogyan a vezető a saját hagyatékát építi mégpedig naponként.

Nem a holnap, hanem a ma határozza meg az örökségünket. Annyi nappal megsokszorozva, amennyivel Isten jónak látja, hogy nekünk adjon. Emersont idézve:

Az évek elmondanak egy történetet, melyet a napok sosem ismernek.

Minden cselekedet, amit megteszünk vagy éppen nem teszünk meg a saját vezetői történetünk és így örökségünk részévé válik. A kérdés tehát: ennek a történetnek mi az írói szeretnénk lenni, vagy mindent a véletlenre hagyunk? Azt gondolom, hogy mindannyian a saját kezünkkel szeretnénk létrehozni örökségünket. Amennyiben ez így van, íme néhány jó tanács a mához:

Mindenki számít – Amilyennek az embereket látjuk, befolyásolja azt, ahogyan bánunk velük. Mindenkinek, akivel érintkezésbe kerülünk, megvan a saját talentuma, ajándéka, erőssége és gyengesége. Vajon képesek vagyunk-e úgy tekinteni rájuk mint akik a Teremtő egyedi alkotásai? Ha igen, akkor a megbecsülés, méltóság és tisztelet a megfelelő bánásmód. Én azért imádkozom, hogy az embereket Isten szemén keresztül láthassam.

Minden döntés számít – Életünk során ezer és egy ítélkező döntést hozunk. Számításba vesszük a tényeket, a lehetőségeinket, felbecsüljük a következményeket és a döntéseink potenciális hatásait, majd meghozzuk magát a döntést. Ezek között lesznek jó illetve rossz döntések. Azonban minden egyes döntésünk a hagyatékunk része.

Az idő számít – A vezetők legértékesebb erőforrása az idő. Ahogyan az időnk felett sáfárkodunk az megmutatja, hogy mik a prioritásaink illetve mi a szenvedélyünk. Minden feladatunk, amivel időt töltünk, vezetői energiát termel. Ha ma perceket fektetünk egy kérdésbe, annak hetek, hónapok vagy évek múltán hatalmas hatása lehet. A zsoltáros felszólít bennünket arra, hogy “számláljuk napjainkat.” Nem tudjuk, hogy mennyi napot kapunk még.

A pillanatok számítanak – Minden bizonnyal az örökségünket a nagyobb stratégiai döntések jobban befolyásolják. De nem szabad a szemünk elől téveszteni a látszólag aprónak, vagy jelentéktelennek tűnő pillanatainkat. Ezek talán nem tesznek ki az életünkből egész fejezeteket, de több oldalt és több bekezdést foglalnak magukba. Például egy váratlan lehetőség, hogy valakiért imádkozzunk; az üzenetink vagy bátorító szavaink, amelyeket megoszthatunk másokkal; vagy annak a lehetősége, hogy segítséget nyújtsunk egy szükségben lévőnek. Ezek ugyan mind a stratégiai tervünktől távol állnak, de mégis olyan pillanatok, melyek a hagyatékunkat formálják.

Ahogyan idősödöm, annál jobban meggyőz a zsoltáros:

Ez a nap az, amelyet az Úr rendelt; örvendezzünk és vigadjunk ezen!” (Zsoltárok 118,24)

Ez az a nap… nem holnap, nem a következő hét, vagy a következő hónap. A mai nap az Ő ajándéka számunkra. Az imádságaimat, az erőfeszítéseimet mind a jó sáfárkodás kellene, hogy irányítsa. Ez az egyetlen olyan terv, ami az örökségünket biztosítja.

Az én stratégiám mélyen azon a hiten alapszik, hogy amikor majd megállok Őelőtte, a “szép munkám” eredménye azon napok számától fog függeni, amelyeken “hű voltam.”

Mit tehetsz te ma, hogy az örökségedet építsd?

Mark Miller  a Chick-fil-A gyorsétteremláncnál kezdte a karrierjét órabéres munkatársként. Jelenleg a cég elnökhelyettese. Több sikerkönyvet írt, például a A titok – Amit a nagy vezetők tudnak és tesznek című művet  Ken Blancharddal adta ki (Link: http://www.uzletikonyv.hu/webshop/konyv/vezetes-111/a-titok). Mark sokat utazik, vezetőket bátorít és tréningez. 20 éve vesz részt a GLS konferenciáin. Legutóbbi könyve a „Leaders Made Here” (magyarul nem jelent meg, fordítás: A vezetők itt születnek), márciusban jelent meg és az alábbi linken rendelhető meg: (link: https://www.amazon.com/Leaders-Made-Here-Building-Leadership/dp/1626569819/).

Albert Tate: Megerősítés

Albert Tate: Megerősítés

Egy felgyorsult társadalomban vezetőként hogyan tudjuk önmagunkat fejleszteni miközben ezzel együtt a körülöttünk lévők fejlődéséért is felelünk?

Lelkipásztori szolgálatom során megtanultam, hogy a legfontosabb ajándék, amit vezetőként önmagunknak adhatunk megerősítés.

Nagyon fontos saját magunk bátorítása, akár üzletemberek vagyunk, vagy vezetők otthon vagy az iskolában. Ennek hiányát egyszerűen nem engedhetjük meg magunknak.

A LÉLEK ELVESZTÉSE

Mielőtt azonban erről a megerősítésrül beszélünk foglalkozzunk a csüggedés lelkületével. A csüggedés az, ha “elveszítjük a bizalmat és a lelkesedést, s kiábrándulttá válunk”. Szó szerinti fordítás szerint: ellelketlenedés, vagyis a lélek elvesztése. A Léleké, ami egy egyedi ajándék és amely összeköt a Teremtővel. A csüggedés tehát a lélek elvesztése. Ez elszakít bennünket a minket emberré tevő legalapvetőbb mivoltunktól. Ha kiábrándulttá válunk, az emberségünk egy életfontosságú része gyengül meg és lelkileg beteggé válunk.

Ez a csüggedés olyan helyzeteket eredményez, amelyekre a józan énünk nemet mondana. Gondolkodjunk el azon, hogy valaha hallottuk-e a következő mondatokat:

  • “Olyan kedvetlennek érzem magamat ma. Lehet, hogy beadom a válópert.”
  • “Tudod, olyan elkeseredett vagyok, hogy azon gondolkodom, megcsalom a házastársamat.”
  • “A főnököm annyira lelkesítően hatott rám, azt hiszem, megpróbálkozom illegális drogokkal.”

Bármilyen nevetségesnek is tűnnek ezek a mondatok, ezek is azt bizonyítják, hogy az életünk legnagyobb hullámvölgyeit a csalódottság szakaszai előzik meg: a lelket elveszítjük, illetve széttöredezik bennünk mindaz, ami teljessé tesz.

JÉZUS PÉLDÁJÁNAK KÖVETÉSE

Márk evangéliumának 1,21-39-es szakaszában Jézus egy egész napi szolgálatból tér vissza. Miután szombaton a zsinagógában tanított, Simon és András házába tért vissza, és az egész város összegyűlt az ajtó előtt. Jézus tovább gyógyította a betegeket és a megszállottakat. Mégis, mielőtt a nap felkelt, Jézus a hajnali szürkületben kiment egy lakatlan helyre, hogy egyedül lehessen és imádkozhasson.

Egy helyi gyülekezet vezető pásztoraként el tudom képzelni azt az érzést, amit Jézus érezhetett, amikor hazaérkezve a remélt pihenés helyett különféle szükségekkel találkozik. Bár az Igéből nem derül ki egyértelműen, hány embert gyógyított meg aznap este, de el lehet képzelni, hogy micsoda nyomás nehezedett rá, hogy folytassa a jó cselekvését, a gyógyítást, a Jó Hír terjesztését.

Azokon az elfoglalt napjaimon, amikor reggel három istentiszteletet tartok, másokért imádkozom és egyéb szolgálatokat végzek, alig várom, hogy hazamenjek, és a napom hátralévő részét a gyönyörű feleségemmel, a három gyermekemmel és egy kis pihenéssel töltsem. El tudom képzelni, milyen fáradt lehetett aznap Jézus, és azon gondolkoztam, hogyan tudott a kapernaumi útja után még embereket gyógyítani.

Hála Istennek Márk evangéliumából kiderül a válasz. Amikor mindent elvégzett, még napfelkelte előtt Jézus tudatosan időt szánt arra, hogy a benne lévő Lelket gondozza. Tudatosan elhagyta a kényelmes házat, hogy találjon egy magányos helyet, ahol imádkozhat. Igaz ugyan, hogy Jézus teljesen ember és teljesen Isten volt, de mégis szüksége volt arra, hogy az Atyával szoros kapcsolatban maradjon.

Egy kimerítő szolgálat után Jézus megtalálta annak a módját, hogy vezetőként megerősítse magát, ezzel példát mutatva a ma vezetőinek. A korareggeli magány elég volt Jézusnak ahhoz, hogy összhangban maradjon az Atyával és lépést tartson a küldetésével.

Szüksége volt arra, hogy egy ideig távol legyen az emberektől. Szüksége volt arra, hogy egy ideig távol maradjon minden egyéb kötelességétől. És ha Jézusnak, Isten Egyszülött Fiának szüksége volt a tudatosan az Atyával töltött időre, biztosan állíthatjuk, hogy nekünk is szükségünk van erre.

Ha közelebbről megvizsgáljuk a történetet, láthatjuk, hogy az emberek keresik Jézust és megzavarják Őt ebben a csendben. Jézustól elvárták, hogy még többet tegyen. Ma ez azt mutatja, hogy mit jelent embernek lenni.

Vezetőként be kell látnunk, hogy kapacitásaink végesek.

Jézus megszökött, mert meg kellett szöknie. Nem csak úgy el kellett mennie valahova. Hanem szüksége volt arra, hogy az Atyával legyen. Visszavonult egy magányos helyre, egy szent helyre, ahol imádkozni tudott.

A “NEM” HATALMA

Ebben a történetben Jézus még valamit tesz, hogy erős maradjon. Elmegy az emberek közül. Nézzenek oda! Jézus, aki nem azért jött, hogy elítélje a világot, hanem hogy megbocsásson a világnak a bűneiért, elsétál az emberektől. Bizony! Ha meg akarjuk tartani az erőnket, néha nekünk is elég bátornak kell lennünk ahhoz, hogy elmenjünk az emberek elől.

Közülünk egyeseknek fel kell kelnünk korán reggel, egyenesen a tükörbe nézni, és kijelenteni: “Lehetőségem van nemet mondani.” Sokan ezt elfelejtik. Nekünk nem kell minden egyes ember minden egyes problémájára, minden egyes szükségére válaszolni.

Ha erősek akarunk maradni, akkor meg kell tanulnunk a jó lehetőségek elől elmenni, mert a szívünk erősen tartása bizony sokszor fontosabb annál, minthogy minden problémára mi magunk találjuk meg a választ.

Jézus azt tette, amit tennie kellett, hogy erős maradjon, és szoros kapcsolatban legyen az Atyával, még akkor is, ha ez a körülötte lévők számára értelmetlennek tűnt.

KÜLDETÉSÜNK TUDATÁBAN

Amiért Jézus ezt a két dolgot el tudta végezni azért volt lehetséges, mert megértette ezt az utolsó tényezőt is. Az életnek és a saját életének is értette az átfogó képét. A tanítványok azt mondták Jézusnak, hogy “mindenki téged keres.” Jézus így válaszolt: “Menjünk máshova, a szomszédos helységekbe, hogy ott is hirdessem az igét, mert azért jöttem.” Jézus átfogóan értette a célját, és ez vezette Őt a legnehezebb helyzetekben is. Visszavonult, hogy egyedül legyen, elvonult az emberektől, mert tudta, miért jött. Jézus tudta, hogy a küldetése betöltéséhez kemény döntéseket kell hoznia jó dolgok és mennyei dolgok között. Jézusnak tovább kellett folytatnia az útját, nem az együttérzés vagy a szeretet hiányából, hanem mert annyira szeretetett minket.

BÍZNI ISTEN HŰSÉGÉBEN

Erősítsük meg magunkban, hogy Isten irányítja az életünket, mert Ő közösséget vállalt velünk és szeret minket. Lesznek ugyan keserves időszakok az életünkben.

Az egyik bűnös szenvedélyem, az otthonokat átalakító tévéműsorok nézése. De nem a precíz végeredmény miatt nézem meg újra meg újra a műsort, hanem a folyamat miatt. Még nincsen semmi összeállítva, nem ragyog semmi, de a vállalkozó beviszi a tulajdonosokat a házba, és megmutatja nekik, hogy hol tart a folyamat. A tulajdonosok időről időre össze vannak zavarodva, idegesek, illetve megijjednek. Ők a saját nézőpontjukból látják a folyamatot: törmelék és hatalmas lyukak a falakon. Aztán a vállalkozó elkezdi megmutatni a nagy, átfogó képet. Megmutatja nekik az új padlót, a nyitott konyha terveit, ami majd ideális lesz vacsoravendégek fogadására, az új világítást, ami a teret nagyobbá és élővé teszi. Ahogyan a vállalkozó felfedi a következő részletet, a tulajdonosok nézőpontja hirtelen megváltozik, és letisztul sok minden. A hitük helyreáll, újra megbíznak a vállalkozóban és ragaszkodnak a korábban tett döntésükhöz, még akkor is, ha az építkezés közepén tartanak.

Függetlenül jelenlegi körülményeinktől arra biztatlak, hogy maradjunk bátrak.

Bízzunk Isten szeretetében és az Ő hűségében. Tudatosan keressünk időt arra, amikor egyedül lehetünk, hogy az Atyával kapcsolatban maradjunk, s megértsük a konkrét küldetésünket és célunkat. Testvéreim, ajándékozzuk meg magunkat a legnagyobb ajándékkal és tartsuk meg az erőnket!

Albert Tate (GLS 2015) a Fellowship Monrovia alapítója és vezető lelkésze. Ez egy evangéliumi, több kisebbséget összefogó, többgenerációs gyülekezet. Albert dinamikus kommunikátor, akit leginkább Jézus Krisztus evangéliumának megosztása lelkesít. Tagja a Azusa Pacific University és a Fuller Youth Institute vezetőségének. Nemrég jelent meg könyve a  Letters to a Birmingham Jail: A Response to the Words and Dreams of Dr. Martin Luther King Jr. címmel (magyarul nem jelent meg, fordítás: Levelek egy birminghami börtönbe. Válasz Martin Luther King Jr. szavaira és álmaira.) Albert és felesége, LaRosa három gyermeket nevelnek: Zoe, Bethany és Isaac. Ez a poszt eredetileg a Youth Specialties blogban jelent meg.

 

Vezetői tévedések és hiteles kapcsolatok Justin McCarty

Vezetői tévedések és hiteles kapcsolatok Justin McCarty

Mindig, amikor erkölcsi kudarcot tapasztalok egy keresztény vezető életében, mélységesen megrendülök és azt kérdezem magamtól, hogyan hagyhatták, hogy ez megtörténjen velük?”

Aztán rájöttem.

13 évig éltem és szolgáltam egy maroknyi emberrel egy helyi gyülekezetben. Egyik reggel azzal a ténnyel szembesültem, hogy 2 vezetőnk nem megfelelő kapcsolatba keveredett egymással. Szerettem ezeket az embereket, ezért megdöbbentem.

Az évek során ez a két ember felbecsülhetetlen szerepet játszott az életemben. Szerettek, szolgáltak, vezettek, meghallgatták a bűnvallásaimat, támogattak, amikor hibáztam és folyamatosan támogattak engem. Röviden, segítettek, hogy jobb ember legyek.

Azt gondoltam, hogy én is hasonló szerepet játszottam az életükben.

De az igazság az, hogy voltak rendezetlen területek e két ember életében és ez a családi egység és a szolgálatuk szétrombolásával fenyegetett. Tévedések fertőzték meg őket és legfőképp azt vallották, hogy „senki nem elég erős, hogy kezelni tudja mindazt, ami valójában zajlik az életben.”

A felismerést követő keserű rádöbbenéskor a cserbenhagyás érzése átadta a helyet a mélységes bánatnak, amit a barátaimmal történtek miatt éreztem. Ők fuldokoltak. De nem engedtek senkit annyira közel, hogy segíthessenek nekik.

És sajnos, ezzel nincsenek egyedül. A hazugságok, amikre hallgattak, ugyanazok voltak, amik sok vezetőt megtévesztenek.

1. Magam is megoldom.

Az igazság az, hogy a vakfoltjaid elvakítanak. Ha nem engeded senkinek, hogy segítsen olyannak látni magadat, amilyen valójában vagy – nem olyannak, amilyennek szeretnél látszani vagy amilyennek „kell”, hogy lássanak azok, akiknek a vezetője vagy – akkor a vakfoltjaid végül utolérnek. És ahelyett, hogy egy lassú, irgalmas folyamatban feltárnád ezeket egy számodra fontos személynek, ezek a vakfoltok valószínűleg fájdalmas és kínos konfrontációnak fognak kitenni.

2. Most nem alkalmas, hogy ezt megbeszéljük.

Az igazság az, hogy az ár idővel csak nőni fog. Ha valamiféle önpusztító vagy bűnös magatartásba kerültél, minél tovább halogatod az őszinteséget, annál nagyobb árat fogsz fizetni érte. A halogatás minden egyes napjával növeled azt az időt, amire az embereknek majd szükségük lesz, hogy újra bízni tudjanak benned. Ez különösen azokra vonatkozik, akiket a legjobban szeretsz. A halogatással semmi jót nem fogsz nyerni. Nem tudod irányítani a kimenetelt, de kevesebb kárt okozol most, mintha akármennyit is vársz.

3. Senki nem érti meg az életemet.

Az igazság az, hogy nem vagy kivétel. Amikor vezető vagy, sok olyan helyzettel fogsz találkozni, amikor azt hiszed, te kivétel vagy. Ne kerülj ebbe a csapdába.

4. Nagyon nehéz olyan valakit találni, akivel őszinte lehetek.

Az igazság az, hogy megéri tenni ezért. Ha vezető vagy, nem lesz könnyű megtalálni, megtartani és építeni egy mély, személyes kapcsolatot. A folytonos igény a figyelmedre és a korlátlan rendelkezésre állás soha nem lesz kényelmes. De a mostani kemény munka megvéd egy későbbi torokszorító, valamilyen formában elkerülhetetlen munkától.

Személyes megjegyzés lelkészeknek:

Végül szeretnék megosztani egy személyes megjegyzést a lelkészekkel. Tudom milyen, mikor egy szellemi vezető valaki másnak kitárulkozik. Ültem már a vezető lelkész székében és megértem, hogy néha az őszinteség ára túl nagynak tűnik.

Ha szólhatok hozzád, mint barát a baráthoz, azért könyörgöm, hogy ismerd fel, hogy Őt követed, aki mindig az Igazság oldalán áll. Ha átadod magad teljesen Neki és mersz bízni abban, amit az Igazság elsőbbségéről mond, akkor nem számít, mi fog történni, ott állsz Vele a szilárd talajon. Nem leszel egyedül és nem neked kell magadat megvédeni.

Irgalmat fogsz találni ott, ahol a legnagyobb szükséged van rá. Hiszem, hogy meg fogod látni, hogy egy igaz emberi kapcsolat igazi kapcsolatot hoz létre egy erős, téged szerető, mindenható Istennel. Egyszer már bíztál annyira Benne, hogy átadd a szíved Neki – miért tartanád vissza Tőle most?

 „Ha azt mondjuk, hogy közösségünk van vele, és a sötétségben járunk, akkor hazudunk, és nem cselekesszük az igazságot.Ha pedig a világosságban járunk, ahogyan ő maga a világosságban van, akkor közösségünk van egymással, és Jézusnak, az ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől.” (János első levele 1:6-7)

Justin McCarty a The Global Leadership Summit és a Willow Creek Association globális vezetője. Több száz lelkésszel, egyházi szolgálóval, menedzserrel dolgozik együtt azért, hogy a GLS hatása növekedjen a közösségekben. Korábban a Quest Community Church vezető lelkésze volt Lexington, Kentucky-ban.

Az eredeti cikk 2017. március 14-én íródott.

Minél nagyobb az Istenünk, annál nagyobb az örökségünk Christine Caine

Minél nagyobb az Istenünk, annál nagyobb az örökségünk Christine Caine

Az örökség az, amit egy személy maga után hagy, ami alapján emlékeznek majd rá. Ez több, mint egy személy szakmai hagyatéka, a sikereinek vagy tévedéseinek az emlékezete. Az örökség azokra az elvekre való emlékezés, amelyek a személy egész életét irányították.

A igazság az, hogy minden egyes ember hagy maga után valamiféle örökséget amikor távozik egy időszak végén vagy akár az élete végén.

Hiszem, hogy a következő generációra hagyott örökség minőségét közvetlenül az határozza meg, hogy mennyire gondoljuk hatalmasnak Istent.

Ha úgy döntünk, hogy olyan életet akarunk élni, amely túlmutat önmagunkon és a jelenen, akkor azt demonstráljuk, hogy van Valaki nagy és hatalmas, Aki méltó arra, hogy Érte éljünk és odaadjuk az életünket Neki. Más szavakkal: minél többet jelent Isten számunkra, annál nagyobb a hagyatékunk.

Mennyire hatalmasnak hiszed Istent?

 „Mert amennyivel magasabb az ég a földnél, annyival magasabbak az én utaim a ti utaitoknál, és az én gondolataim a ti gondolataitoknál.” (Ézsaiás 55:9)

 

Christine Caine ausztrál születésű, görög felmenőkkel rendelkező, Jézust követő aktivista, író és előadó. Elsődleges célja, hogy Jézus utolsó parancsolatát képviselje az életében, ezért mindent megtesz az elveszettek megmeneküléséért és a helyi valamint a globális gyülekezet felépítéséért. Christine férjével alapított egy emberkereskedelem elleni szervezetet, a The 21 Campaign-t és a Propel Women-t, melynek a célja, a nők elhívásának, céltudatosságának és lehetőségeinek képviselete. Legutóbbi könyve azUnashamed: Drop the Baggage, Pick Up Your Freedom, Fulfill Your Destiny” (magyarul nem jelent meg, ford: Szégyentelen: Dobd el a poggyászt, kapd fel a szabadságod és teljesítsd be a sorsodat). Ez az írás eredetileg Christine blogjában jelent meg.