Miért lesz valaki keresztény? – Tim Keller

Miért lesz valaki keresztény? – Tim Keller

Sokan mondják, hogy azok keresztények, akik a régi idők hagyományos doktrináit követik, túlságosan kilógnak a mai korból és a „történelem rossz oldalán állnak”. A történész és bibliaoktató Larry Hurtado legutóbbi két könyve Az istenek lerombolója: Korai keresztény megkülönböztetések a Római korban (Baylor University Press, 2016,magyarul nem jelent meg) és a Mi a csudáért lett valaki keresztény az első három évszázadban? (Marquette University Press, 2016, magyarul nem jelent meg) azonban kétségbe vonja ezt a nézetet.

A legkorábbi keresztényeket széles körben csúfolták (különösen a kulturális elit tagjai), kirekesztették őket a befolyásos üzleti körökből, s volt, hogy üldözték és halálra ítélték őket. Hurtado azt mondja, hogy más vallásos csoportokkal összehasonlítva a római hatóságok különösen ellenségesek voltak velük szemben.

De miért? Abban a korban az volt az elvárás, hogy az embereknek legyenek saját isteneik, de ugyanakkor készek legyenek tiszteletet mutatni minden más istenséggel szemben is. Szinte minden egyes otthon, város, céh, még maga a Római Birodalom is rendelkezett saját istenekkel.

Akkoriban egy vacsorameghívás vagy egy nyilvános rendezvény alkalmával valamilyen rituáléval kellett tiszteltelni az adott csoport vagy hely isteneit. Ha ezt nem tette meg valaki, az rendkívüli sértés volt, legalábbis a vendéglátó otthon vagy közösség szemében. Ugyanakkor veszélyes is volt, mivel azt gondolták, hogy az ilyen viselkedés haragra ingerli az isteneiket. Sőt: árulónak tekintették azt, aki nem tisztelte a birodalom isteneit, mivel azok isteni tekintélyén alapult a létük.

De a keresztények ezeket a rítusokat és szertartásokat bálványimádásnak tekintették. Csak a saját Istenüket voltak hajlandók imádni. Miközben a zsidók ugyanígy gondolkodtak, őket általában elfogadták, mivel egy megkülönböztetett népcsoportként különcségüket mint etnikai csoportjuk megnyilvánulását fogták fel. De a kereszténység megtalálható volt minden népcsoportban, ráadásul a legtöbb keresztény korábban olyan pogány volt, aki megtérése után hirtelen megtagadta, hogy más isteneket tiszteljen. Ez hatalmas társadalmi problémákat okozott, megzavarta vagy lehetetlenné tette, hogy a keresztényeket elfogadják. Ugyanis ha egy családtag vagy egy szolga keresztény lett, megtagadta a ház körüli istenek tiszteletét.

A kereszténység elterjedését a társadalmi normák felforgatásának tekintették, veszélyt jelentett a kulturális életre. A keresztényekről azt gondolták, hogy túlságosan kilógnak a sorból ahhoz, hogy jó polgárok legyenek.

De annak fényében, hogy milyen hatalmas társadalmi ára volt az első három évszázadban kereszténynek lenni, miért lett valaki keresztény? Miért terjedt olyan rohamosan a kereszténység? Mit kínál, ami sokkal nagyobb, mint az érte kifizetett „ár”? Hurtado és mások 3 dologra mutattak rá. 

Előszöris, a keresztények egy olyan különleges „társadalmi feladatra” kaptak elhívást, amely egyszerre támadta és vonzotta az embereket. A keresztények tiltották az abortuszt és a csecsemő-gyilkosságokat, vagyis azt, hogy a nem kívánt újszülötteket egyszerűen kidobták. A keresztények „szexuális ellenkultúrát” jelentettek, amelyben elhatárolták magukat minden házasságon kívüli szexuális kapcsolattól. Tették mindezt egy olyan kultúrában, amely azt gondolta – különösen a házas férfiak esetében –, hogy a szex tökéletesen helyénvaló egy prostituálttal, rabszolgával vagy éppen gyerekkel.

Továbbá a keresztények szokatlanul adakozóak voltak a pénzükkel, különösen a szegényeket és rászorulókat támogatták, ráadásul nem csak a saját családjukban vagy etnikai csoportjukban. Egy másik meglepő különbség az volt, hogy a keresztény közösségek többnemzetiségűek voltak, mivel a közös identitásuk Krisztusban sokkal fontosabb volt, mint a faji identitás. Ezáltal egy többnemzetiségű közösség jött létre, melyre egyetlen vallás esetében sem volt példa. A keresztények nem hittek a bosszúállásban, s megbocsájtotak az ellenségnek, még akkor is, ha az gyilkosságot követett el.

Másodszor, a kereszténység egy közvetlen, személyes, szeretetteljes kapcsolatot kínált a Teremtő Istennel. A keresztények környezetében élők az istenek kedvében akartak járni, a keleti vallások a megvilágosodás élményéről beszéltek, de igazi szeretetkapcsolatot Istennel senki más nem kínált.

Harmadszor, a kereszténység örök életet kínált. Minden más vallás ígért valamilyen emberi erőfeszítés által elérhető üdvösséget, de senki nem lehetett biztos az örök élet eljövetelében. Az evangélium viszont biztos alapot adott az üdvösségre már a jelenben, mivel ez kegyelem által történt, nem pedig emberi erőfeszítés miatt.

Remélem mostanra látható a jelentősége ezeknek a tanulmányoknak. A korai egyházat túl kirívónak és fenyegetőnek tartották a társadalmi rend számára, mert nem tisztelt minden istenséget. Ma a keresztényeket ismét extrémnek és veszélyesnek tekintik a társadalomban, mivel nem tisztelnek minden identitást. A korai egyház mégis virágzott abban a helyzetben. Miért?

Sokakat vonzott a kereszténység, mivel más volt. Ha egy vallás nem különbözik a körülötte lévő kultúrától, ha nem kritizál és ajánl egy másik lehetőséget helyette, akkor el fog halni, mivel értelmét veszti. Ha a keresztények ma is a társadalmi tisztaságukról, nagylelkűségükről és igazságosságukról lennének híresek, ha soknemzetiségű és békére törekvő csoport lenne, nem lenne-e ez feltűnő sokak számára?

Egy másik ok a kereszténység virágzására az volt, hogy „olyan dolgokat kínált, amelyeket más kultúra és vallás nem: szeretetkapcsolatot Istennel és ingyen üdvösséget kegyelemből. Ez ma is ugyanaz. Semmilyen más vallás és a világ sem kínálja ezeket a dolgokat. A spirituális ám nem vallásos lehetőség sem tudja igazán megadni ezt.

Lehet, hogy a korai egyház úgy nézett ki, mintha a „történelem rossz oldalán” állt volna, de ezzel szemben megváltoztatta a történelmet a bibliai evangélium kitartó követésével.

Ez kell, hogy legyen a mi célunk is.

Timothy Keller a manhattani Redeemer Presbiteriánus Gyülekezet alapító lelkésze, melyet 1989-ben hozott létre feleségével, Kathy-vel és három fiával. Több, mint 20 éve vezeti a fiatalokból álló sokszínű gyülekezetét, amely annyira megnövekedett, hogy hetente több, mint 5000-en vesznek részt az alkalmakon. Elnöke a Redeemer City to City szervezetnek, amely új közösségeket hoz létre New York-ban és más nagyvárosokban. Könyveket és más írásokat publikál a városi kultúrában élők hitéért. 10 év alatt 48 városban több, mint 250 gyülekezet indulását segítette. Dr. Keller könyvei, beleértve a New York Times sikerlistás A tékozló Isten című művét több, mint 1 milliós példányszámban vették meg és 15 nyelvre fordították le. Ez az írás eredetileg Tim Keller blog– ján jelent meg. http://www.timothykeller.com/blog/2016/11/11/why-does-anyone-become-a-christian. Könyveit magyarul a Harmat Kiadó adja ki. http://www.harmat.hu/szerzo/timothy-keller/

Mark Miller: Még ma építsd meg a hagyatékodat

Mark Miller: Még ma építsd meg a hagyatékodat

Hogyan haladsz a hagyatékod építésével? Ahogyan Bill Hybels gyakran emlékeztet bennünket, “A vezetők felelőssége, hogy az embereiket az egyik helyről továbbmozdítsák a következőre.” Azonban ez az utazás önmagában nem a vezetők történetének a végét jelenti. Az örökségünk azon múlik, hogy mit mondanak az emberek a munka elvégzése után.

Örökségünk háromféle lehet.

Az emberek kedves dolgokat mondanak rólunk, kellemetlen dolgokat mondanak rólunk, vagy éppen semmit nem mondanak rólunk.

Ezek közül az egyik a te örökséged. Hogy ez mennyire lényeges, az a személyes álláspontunktól függ. Ami azonban nem vitatható, az az, ahogyan a vezető a saját hagyatékát építi mégpedig naponként.

Nem a holnap, hanem a ma határozza meg az örökségünket. Annyi nappal megsokszorozva, amennyivel Isten jónak látja, hogy nekünk adjon. Emersont idézve:

Az évek elmondanak egy történetet, melyet a napok sosem ismernek.

Minden cselekedet, amit megteszünk vagy éppen nem teszünk meg a saját vezetői történetünk és így örökségünk részévé válik. A kérdés tehát: ennek a történetnek mi az írói szeretnénk lenni, vagy mindent a véletlenre hagyunk? Azt gondolom, hogy mindannyian a saját kezünkkel szeretnénk létrehozni örökségünket. Amennyiben ez így van, íme néhány jó tanács a mához:

Mindenki számít – Amilyennek az embereket látjuk, befolyásolja azt, ahogyan bánunk velük. Mindenkinek, akivel érintkezésbe kerülünk, megvan a saját talentuma, ajándéka, erőssége és gyengesége. Vajon képesek vagyunk-e úgy tekinteni rájuk mint akik a Teremtő egyedi alkotásai? Ha igen, akkor a megbecsülés, méltóság és tisztelet a megfelelő bánásmód. Én azért imádkozom, hogy az embereket Isten szemén keresztül láthassam.

Minden döntés számít – Életünk során ezer és egy ítélkező döntést hozunk. Számításba vesszük a tényeket, a lehetőségeinket, felbecsüljük a következményeket és a döntéseink potenciális hatásait, majd meghozzuk magát a döntést. Ezek között lesznek jó illetve rossz döntések. Azonban minden egyes döntésünk a hagyatékunk része.

Az idő számít – A vezetők legértékesebb erőforrása az idő. Ahogyan az időnk felett sáfárkodunk az megmutatja, hogy mik a prioritásaink illetve mi a szenvedélyünk. Minden feladatunk, amivel időt töltünk, vezetői energiát termel. Ha ma perceket fektetünk egy kérdésbe, annak hetek, hónapok vagy évek múltán hatalmas hatása lehet. A zsoltáros felszólít bennünket arra, hogy “számláljuk napjainkat.” Nem tudjuk, hogy mennyi napot kapunk még.

A pillanatok számítanak – Minden bizonnyal az örökségünket a nagyobb stratégiai döntések jobban befolyásolják. De nem szabad a szemünk elől téveszteni a látszólag aprónak, vagy jelentéktelennek tűnő pillanatainkat. Ezek talán nem tesznek ki az életünkből egész fejezeteket, de több oldalt és több bekezdést foglalnak magukba. Például egy váratlan lehetőség, hogy valakiért imádkozzunk; az üzenetink vagy bátorító szavaink, amelyeket megoszthatunk másokkal; vagy annak a lehetősége, hogy segítséget nyújtsunk egy szükségben lévőnek. Ezek ugyan mind a stratégiai tervünktől távol állnak, de mégis olyan pillanatok, melyek a hagyatékunkat formálják.

Ahogyan idősödöm, annál jobban meggyőz a zsoltáros:

Ez a nap az, amelyet az Úr rendelt; örvendezzünk és vigadjunk ezen!” (Zsoltárok 118,24)

Ez az a nap… nem holnap, nem a következő hét, vagy a következő hónap. A mai nap az Ő ajándéka számunkra. Az imádságaimat, az erőfeszítéseimet mind a jó sáfárkodás kellene, hogy irányítsa. Ez az egyetlen olyan terv, ami az örökségünket biztosítja.

Az én stratégiám mélyen azon a hiten alapszik, hogy amikor majd megállok Őelőtte, a “szép munkám” eredménye azon napok számától fog függeni, amelyeken “hű voltam.”

Mit tehetsz te ma, hogy az örökségedet építsd?

Mark Miller  a Chick-fil-A gyorsétteremláncnál kezdte a karrierjét órabéres munkatársként. Jelenleg a cég elnökhelyettese. Több sikerkönyvet írt, például a A titok – Amit a nagy vezetők tudnak és tesznek című művet  Ken Blancharddal adta ki (Link: http://www.uzletikonyv.hu/webshop/konyv/vezetes-111/a-titok). Mark sokat utazik, vezetőket bátorít és tréningez. 20 éve vesz részt a GLS konferenciáin. Legutóbbi könyve a „Leaders Made Here” (magyarul nem jelent meg, fordítás: A vezetők itt születnek), márciusban jelent meg és az alábbi linken rendelhető meg: (link: https://www.amazon.com/Leaders-Made-Here-Building-Leadership/dp/1626569819/).

Albert Tate: Megerősítés

Albert Tate: Megerősítés

Egy felgyorsult társadalomban vezetőként hogyan tudjuk önmagunkat fejleszteni miközben ezzel együtt a körülöttünk lévők fejlődéséért is felelünk?

Lelkipásztori szolgálatom során megtanultam, hogy a legfontosabb ajándék, amit vezetőként önmagunknak adhatunk megerősítés.

Nagyon fontos saját magunk bátorítása, akár üzletemberek vagyunk, vagy vezetők otthon vagy az iskolában. Ennek hiányát egyszerűen nem engedhetjük meg magunknak.

A LÉLEK ELVESZTÉSE

Mielőtt azonban erről a megerősítésrül beszélünk foglalkozzunk a csüggedés lelkületével. A csüggedés az, ha “elveszítjük a bizalmat és a lelkesedést, s kiábrándulttá válunk”. Szó szerinti fordítás szerint: ellelketlenedés, vagyis a lélek elvesztése. A Léleké, ami egy egyedi ajándék és amely összeköt a Teremtővel. A csüggedés tehát a lélek elvesztése. Ez elszakít bennünket a minket emberré tevő legalapvetőbb mivoltunktól. Ha kiábrándulttá válunk, az emberségünk egy életfontosságú része gyengül meg és lelkileg beteggé válunk.

Ez a csüggedés olyan helyzeteket eredményez, amelyekre a józan énünk nemet mondana. Gondolkodjunk el azon, hogy valaha hallottuk-e a következő mondatokat:

  • “Olyan kedvetlennek érzem magamat ma. Lehet, hogy beadom a válópert.”
  • “Tudod, olyan elkeseredett vagyok, hogy azon gondolkodom, megcsalom a házastársamat.”
  • “A főnököm annyira lelkesítően hatott rám, azt hiszem, megpróbálkozom illegális drogokkal.”

Bármilyen nevetségesnek is tűnnek ezek a mondatok, ezek is azt bizonyítják, hogy az életünk legnagyobb hullámvölgyeit a csalódottság szakaszai előzik meg: a lelket elveszítjük, illetve széttöredezik bennünk mindaz, ami teljessé tesz.

JÉZUS PÉLDÁJÁNAK KÖVETÉSE

Márk evangéliumának 1,21-39-es szakaszában Jézus egy egész napi szolgálatból tér vissza. Miután szombaton a zsinagógában tanított, Simon és András házába tért vissza, és az egész város összegyűlt az ajtó előtt. Jézus tovább gyógyította a betegeket és a megszállottakat. Mégis, mielőtt a nap felkelt, Jézus a hajnali szürkületben kiment egy lakatlan helyre, hogy egyedül lehessen és imádkozhasson.

Egy helyi gyülekezet vezető pásztoraként el tudom képzelni azt az érzést, amit Jézus érezhetett, amikor hazaérkezve a remélt pihenés helyett különféle szükségekkel találkozik. Bár az Igéből nem derül ki egyértelműen, hány embert gyógyított meg aznap este, de el lehet képzelni, hogy micsoda nyomás nehezedett rá, hogy folytassa a jó cselekvését, a gyógyítást, a Jó Hír terjesztését.

Azokon az elfoglalt napjaimon, amikor reggel három istentiszteletet tartok, másokért imádkozom és egyéb szolgálatokat végzek, alig várom, hogy hazamenjek, és a napom hátralévő részét a gyönyörű feleségemmel, a három gyermekemmel és egy kis pihenéssel töltsem. El tudom képzelni, milyen fáradt lehetett aznap Jézus, és azon gondolkoztam, hogyan tudott a kapernaumi útja után még embereket gyógyítani.

Hála Istennek Márk evangéliumából kiderül a válasz. Amikor mindent elvégzett, még napfelkelte előtt Jézus tudatosan időt szánt arra, hogy a benne lévő Lelket gondozza. Tudatosan elhagyta a kényelmes házat, hogy találjon egy magányos helyet, ahol imádkozhat. Igaz ugyan, hogy Jézus teljesen ember és teljesen Isten volt, de mégis szüksége volt arra, hogy az Atyával szoros kapcsolatban maradjon.

Egy kimerítő szolgálat után Jézus megtalálta annak a módját, hogy vezetőként megerősítse magát, ezzel példát mutatva a ma vezetőinek. A korareggeli magány elég volt Jézusnak ahhoz, hogy összhangban maradjon az Atyával és lépést tartson a küldetésével.

Szüksége volt arra, hogy egy ideig távol legyen az emberektől. Szüksége volt arra, hogy egy ideig távol maradjon minden egyéb kötelességétől. És ha Jézusnak, Isten Egyszülött Fiának szüksége volt a tudatosan az Atyával töltött időre, biztosan állíthatjuk, hogy nekünk is szükségünk van erre.

Ha közelebbről megvizsgáljuk a történetet, láthatjuk, hogy az emberek keresik Jézust és megzavarják Őt ebben a csendben. Jézustól elvárták, hogy még többet tegyen. Ma ez azt mutatja, hogy mit jelent embernek lenni.

Vezetőként be kell látnunk, hogy kapacitásaink végesek.

Jézus megszökött, mert meg kellett szöknie. Nem csak úgy el kellett mennie valahova. Hanem szüksége volt arra, hogy az Atyával legyen. Visszavonult egy magányos helyre, egy szent helyre, ahol imádkozni tudott.

A “NEM” HATALMA

Ebben a történetben Jézus még valamit tesz, hogy erős maradjon. Elmegy az emberek közül. Nézzenek oda! Jézus, aki nem azért jött, hogy elítélje a világot, hanem hogy megbocsásson a világnak a bűneiért, elsétál az emberektől. Bizony! Ha meg akarjuk tartani az erőnket, néha nekünk is elég bátornak kell lennünk ahhoz, hogy elmenjünk az emberek elől.

Közülünk egyeseknek fel kell kelnünk korán reggel, egyenesen a tükörbe nézni, és kijelenteni: “Lehetőségem van nemet mondani.” Sokan ezt elfelejtik. Nekünk nem kell minden egyes ember minden egyes problémájára, minden egyes szükségére válaszolni.

Ha erősek akarunk maradni, akkor meg kell tanulnunk a jó lehetőségek elől elmenni, mert a szívünk erősen tartása bizony sokszor fontosabb annál, minthogy minden problémára mi magunk találjuk meg a választ.

Jézus azt tette, amit tennie kellett, hogy erős maradjon, és szoros kapcsolatban legyen az Atyával, még akkor is, ha ez a körülötte lévők számára értelmetlennek tűnt.

KÜLDETÉSÜNK TUDATÁBAN

Amiért Jézus ezt a két dolgot el tudta végezni azért volt lehetséges, mert megértette ezt az utolsó tényezőt is. Az életnek és a saját életének is értette az átfogó képét. A tanítványok azt mondták Jézusnak, hogy “mindenki téged keres.” Jézus így válaszolt: “Menjünk máshova, a szomszédos helységekbe, hogy ott is hirdessem az igét, mert azért jöttem.” Jézus átfogóan értette a célját, és ez vezette Őt a legnehezebb helyzetekben is. Visszavonult, hogy egyedül legyen, elvonult az emberektől, mert tudta, miért jött. Jézus tudta, hogy a küldetése betöltéséhez kemény döntéseket kell hoznia jó dolgok és mennyei dolgok között. Jézusnak tovább kellett folytatnia az útját, nem az együttérzés vagy a szeretet hiányából, hanem mert annyira szeretetett minket.

BÍZNI ISTEN HŰSÉGÉBEN

Erősítsük meg magunkban, hogy Isten irányítja az életünket, mert Ő közösséget vállalt velünk és szeret minket. Lesznek ugyan keserves időszakok az életünkben.

Az egyik bűnös szenvedélyem, az otthonokat átalakító tévéműsorok nézése. De nem a precíz végeredmény miatt nézem meg újra meg újra a műsort, hanem a folyamat miatt. Még nincsen semmi összeállítva, nem ragyog semmi, de a vállalkozó beviszi a tulajdonosokat a házba, és megmutatja nekik, hogy hol tart a folyamat. A tulajdonosok időről időre össze vannak zavarodva, idegesek, illetve megijjednek. Ők a saját nézőpontjukból látják a folyamatot: törmelék és hatalmas lyukak a falakon. Aztán a vállalkozó elkezdi megmutatni a nagy, átfogó képet. Megmutatja nekik az új padlót, a nyitott konyha terveit, ami majd ideális lesz vacsoravendégek fogadására, az új világítást, ami a teret nagyobbá és élővé teszi. Ahogyan a vállalkozó felfedi a következő részletet, a tulajdonosok nézőpontja hirtelen megváltozik, és letisztul sok minden. A hitük helyreáll, újra megbíznak a vállalkozóban és ragaszkodnak a korábban tett döntésükhöz, még akkor is, ha az építkezés közepén tartanak.

Függetlenül jelenlegi körülményeinktől arra biztatlak, hogy maradjunk bátrak.

Bízzunk Isten szeretetében és az Ő hűségében. Tudatosan keressünk időt arra, amikor egyedül lehetünk, hogy az Atyával kapcsolatban maradjunk, s megértsük a konkrét küldetésünket és célunkat. Testvéreim, ajándékozzuk meg magunkat a legnagyobb ajándékkal és tartsuk meg az erőnket!

Albert Tate (GLS 2015) a Fellowship Monrovia alapítója és vezető lelkésze. Ez egy evangéliumi, több kisebbséget összefogó, többgenerációs gyülekezet. Albert dinamikus kommunikátor, akit leginkább Jézus Krisztus evangéliumának megosztása lelkesít. Tagja a Azusa Pacific University és a Fuller Youth Institute vezetőségének. Nemrég jelent meg könyve a  Letters to a Birmingham Jail: A Response to the Words and Dreams of Dr. Martin Luther King Jr. címmel (magyarul nem jelent meg, fordítás: Levelek egy birminghami börtönbe. Válasz Martin Luther King Jr. szavaira és álmaira.) Albert és felesége, LaRosa három gyermeket nevelnek: Zoe, Bethany és Isaac. Ez a poszt eredetileg a Youth Specialties blogban jelent meg.

 

Vezetői tévedések és hiteles kapcsolatok Justin McCarty

Vezetői tévedések és hiteles kapcsolatok Justin McCarty

Mindig, amikor erkölcsi kudarcot tapasztalok egy keresztény vezető életében, mélységesen megrendülök és azt kérdezem magamtól, hogyan hagyhatták, hogy ez megtörténjen velük?”

Aztán rájöttem.

13 évig éltem és szolgáltam egy maroknyi emberrel egy helyi gyülekezetben. Egyik reggel azzal a ténnyel szembesültem, hogy 2 vezetőnk nem megfelelő kapcsolatba keveredett egymással. Szerettem ezeket az embereket, ezért megdöbbentem.

Az évek során ez a két ember felbecsülhetetlen szerepet játszott az életemben. Szerettek, szolgáltak, vezettek, meghallgatták a bűnvallásaimat, támogattak, amikor hibáztam és folyamatosan támogattak engem. Röviden, segítettek, hogy jobb ember legyek.

Azt gondoltam, hogy én is hasonló szerepet játszottam az életükben.

De az igazság az, hogy voltak rendezetlen területek e két ember életében és ez a családi egység és a szolgálatuk szétrombolásával fenyegetett. Tévedések fertőzték meg őket és legfőképp azt vallották, hogy „senki nem elég erős, hogy kezelni tudja mindazt, ami valójában zajlik az életben.”

A felismerést követő keserű rádöbbenéskor a cserbenhagyás érzése átadta a helyet a mélységes bánatnak, amit a barátaimmal történtek miatt éreztem. Ők fuldokoltak. De nem engedtek senkit annyira közel, hogy segíthessenek nekik.

És sajnos, ezzel nincsenek egyedül. A hazugságok, amikre hallgattak, ugyanazok voltak, amik sok vezetőt megtévesztenek.

1. Magam is megoldom.

Az igazság az, hogy a vakfoltjaid elvakítanak. Ha nem engeded senkinek, hogy segítsen olyannak látni magadat, amilyen valójában vagy – nem olyannak, amilyennek szeretnél látszani vagy amilyennek „kell”, hogy lássanak azok, akiknek a vezetője vagy – akkor a vakfoltjaid végül utolérnek. És ahelyett, hogy egy lassú, irgalmas folyamatban feltárnád ezeket egy számodra fontos személynek, ezek a vakfoltok valószínűleg fájdalmas és kínos konfrontációnak fognak kitenni.

2. Most nem alkalmas, hogy ezt megbeszéljük.

Az igazság az, hogy az ár idővel csak nőni fog. Ha valamiféle önpusztító vagy bűnös magatartásba kerültél, minél tovább halogatod az őszinteséget, annál nagyobb árat fogsz fizetni érte. A halogatás minden egyes napjával növeled azt az időt, amire az embereknek majd szükségük lesz, hogy újra bízni tudjanak benned. Ez különösen azokra vonatkozik, akiket a legjobban szeretsz. A halogatással semmi jót nem fogsz nyerni. Nem tudod irányítani a kimenetelt, de kevesebb kárt okozol most, mintha akármennyit is vársz.

3. Senki nem érti meg az életemet.

Az igazság az, hogy nem vagy kivétel. Amikor vezető vagy, sok olyan helyzettel fogsz találkozni, amikor azt hiszed, te kivétel vagy. Ne kerülj ebbe a csapdába.

4. Nagyon nehéz olyan valakit találni, akivel őszinte lehetek.

Az igazság az, hogy megéri tenni ezért. Ha vezető vagy, nem lesz könnyű megtalálni, megtartani és építeni egy mély, személyes kapcsolatot. A folytonos igény a figyelmedre és a korlátlan rendelkezésre állás soha nem lesz kényelmes. De a mostani kemény munka megvéd egy későbbi torokszorító, valamilyen formában elkerülhetetlen munkától.

Személyes megjegyzés lelkészeknek:

Végül szeretnék megosztani egy személyes megjegyzést a lelkészekkel. Tudom milyen, mikor egy szellemi vezető valaki másnak kitárulkozik. Ültem már a vezető lelkész székében és megértem, hogy néha az őszinteség ára túl nagynak tűnik.

Ha szólhatok hozzád, mint barát a baráthoz, azért könyörgöm, hogy ismerd fel, hogy Őt követed, aki mindig az Igazság oldalán áll. Ha átadod magad teljesen Neki és mersz bízni abban, amit az Igazság elsőbbségéről mond, akkor nem számít, mi fog történni, ott állsz Vele a szilárd talajon. Nem leszel egyedül és nem neked kell magadat megvédeni.

Irgalmat fogsz találni ott, ahol a legnagyobb szükséged van rá. Hiszem, hogy meg fogod látni, hogy egy igaz emberi kapcsolat igazi kapcsolatot hoz létre egy erős, téged szerető, mindenható Istennel. Egyszer már bíztál annyira Benne, hogy átadd a szíved Neki – miért tartanád vissza Tőle most?

 „Ha azt mondjuk, hogy közösségünk van vele, és a sötétségben járunk, akkor hazudunk, és nem cselekesszük az igazságot.Ha pedig a világosságban járunk, ahogyan ő maga a világosságban van, akkor közösségünk van egymással, és Jézusnak, az ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől.” (János első levele 1:6-7)

Justin McCarty a The Global Leadership Summit és a Willow Creek Association globális vezetője. Több száz lelkésszel, egyházi szolgálóval, menedzserrel dolgozik együtt azért, hogy a GLS hatása növekedjen a közösségekben. Korábban a Quest Community Church vezető lelkésze volt Lexington, Kentucky-ban.

Az eredeti cikk 2017. március 14-én íródott.

Minél nagyobb az Istenünk, annál nagyobb az örökségünk Christine Caine

Minél nagyobb az Istenünk, annál nagyobb az örökségünk Christine Caine

Az örökség az, amit egy személy maga után hagy, ami alapján emlékeznek majd rá. Ez több, mint egy személy szakmai hagyatéka, a sikereinek vagy tévedéseinek az emlékezete. Az örökség azokra az elvekre való emlékezés, amelyek a személy egész életét irányították.

A igazság az, hogy minden egyes ember hagy maga után valamiféle örökséget amikor távozik egy időszak végén vagy akár az élete végén.

Hiszem, hogy a következő generációra hagyott örökség minőségét közvetlenül az határozza meg, hogy mennyire gondoljuk hatalmasnak Istent.

Ha úgy döntünk, hogy olyan életet akarunk élni, amely túlmutat önmagunkon és a jelenen, akkor azt demonstráljuk, hogy van Valaki nagy és hatalmas, Aki méltó arra, hogy Érte éljünk és odaadjuk az életünket Neki. Más szavakkal: minél többet jelent Isten számunkra, annál nagyobb a hagyatékunk.

Mennyire hatalmasnak hiszed Istent?

 „Mert amennyivel magasabb az ég a földnél, annyival magasabbak az én utaim a ti utaitoknál, és az én gondolataim a ti gondolataitoknál.” (Ézsaiás 55:9)

 

Christine Caine ausztrál születésű, görög felmenőkkel rendelkező, Jézust követő aktivista, író és előadó. Elsődleges célja, hogy Jézus utolsó parancsolatát képviselje az életében, ezért mindent megtesz az elveszettek megmeneküléséért és a helyi valamint a globális gyülekezet felépítéséért. Christine férjével alapított egy emberkereskedelem elleni szervezetet, a The 21 Campaign-t és a Propel Women-t, melynek a célja, a nők elhívásának, céltudatosságának és lehetőségeinek képviselete. Legutóbbi könyve azUnashamed: Drop the Baggage, Pick Up Your Freedom, Fulfill Your Destiny” (magyarul nem jelent meg, ford: Szégyentelen: Dobd el a poggyászt, kapd fel a szabadságod és teljesítsd be a sorsodat). Ez az írás eredetileg Christine blogjában jelent meg. 

Lecke a magabiztosságról – Egy prezentáció és a téma, amiről semmit nem tudtam Liz Wiseman

Lecke a magabiztosságról – Egy prezentáció és a téma, amiről semmit nem tudtam Liz Wiseman

Mindannyian ismerjük azt az érzést, mikor magunk vagyunk a gondolatainkkal vagy mikor a félelmeink megbénítanak, s azt érezzük, hogy ezt lehetetlen legyőzni.

Számomra a borzalmak egy egyszerűnek tűnő felkéréssel kezdődtek: meghívtak, hogy tartsak előadást egy üzleti fórumon Szöulban, ahol a megválasztott elnök, Park Geun-hye, Korea első női államfőjének beiktatását ünnepelték. A konferenciára Korea legrangosabb üzleti vezetőit, kormányzati méltóságokat és néhány nemzetközi gazdaságban vezető szerepet játszó személyt hívtak meg. Arra kértek, hogy tartsak egy előadást a „jövő vezetői” címmel, a Koreában nemrég megjelent egyik vezetői könyvem alapján. Miután kutatásokat folytattam a koreai üzleti világ vezetőire váró kihívásokkal kapcsolatban, ez elég könnyűnek tűnt. Elfogadtam a meghívást és lefoglaltam a repülőjegyet.

Két héttel a fórum előtt kezdtem sejteni, hogy baj van. Kaptam egy rövid összefoglaló anyagot, melyben körvonalazták a témákat és a kérdéseket, melyeket nekem kellett megválaszolnom. A lista a témák széles skáláját tartalmazta, beleértve a nemzetgazdasági politikától kezdve egészen a kormány szerepéig az új szociális háló létrehozásában. Teljesen pánikba estem, amikor megláttam a kérdést az Észak-Koreával való diplomáciai és gazdasági kapcsolatokról. Biztos voltam benne, hogy tévedésből egy másik előadó anyagát küldték el nekem.

A szervezők azonban nem tévedtek és hamarosan megértettem, hogy a félreértés miből adódott. Az előszó, amit egy koreai kiadású könyvemhez írtam, említett néhány gazdasági kérdést –sokkal inkább kérdésfelvetés volt, mint válaszok megadása. Egyszerűen említettem néhány jó dolgot és most összekevertek egy hozzáértő közgazdásszal. Ha voltál már olyan helyzetben, hogy elhadartál néhány jól hangzó frázist egy idegen nyelven és valaki tévedésből azt hitte, hogy folyékonyan beszéled a nyelvet, akkor megérted a helyzetet. Nemcsak, hogy nem voltam a helyzet magaslatán, de egy teljesen újfajta játékban találtam magam.

Nem volt más választásom, mint leküzdeni ezt a váratlan és kemény kihívást és gyorsan megokosodni. A hetet azzal töltöttem, hogy szakértőkkel konzultáltam és elolvastam minden jelentést, amit a koreai gazdasággal és politikával kapcsolatban találtam. Szétválogattam a hatalmas adathalmazt és addig elemeztem, míg megértettem a témákat és a beszélgetési témák logikáját. A hét végére már magabiztos, sőt izgatott voltam. De a biztonság kedvéért bepakoltam két kedvenc kosztümömet – azokat, amelyekben összeszedettnek és erőteljesnek érzem magam és képes vagyok arra, hogy kezeljem a legkeményebb helyzeteket is.

Miután megérkeztem Szöulba újabb váratlan dolog történt. Miközben pakoltam ki a bőröndömet, egy kellemetlen szag csapta meg az orrom – büdös volt, mégis ismerős. El tudják képzelni a rémületem, mikor rájöttem, hogy miközben otthon csomagoltam, őrizetlenül hagytam a nyitott bőröndömet és az én rosszcsont macskám a közelben volt. Ő az a fajta, aki azt gondolja, hogy minden négyszögletes műanyag tárgy macska WC.

Nos, nincs annál nagyobb önbizalom-romboló, mint egy macskapisi szagú ruha.

Nem volt idő másik ruhát venni és semmilyen száraztisztító nem távolítja el a foltot. Beteget sem tudtam jelenteni. Eszembe jutott valami, amit egy korábbi főnököm mondott. „Amikor vezető csapatban játszol, néha fáj a játék.” Tehát kimostam a „csak szárazon tisztítandó” ruhát a hotel mosdójában és megtépázott büszkeséggel elindultam, hogy találkozzam állami méltóságokkal a „nem éppen lélegzetelállítóan öltözött” állapotomban.

Megtartottam az előadásomat, ami egész jóra sikerült. A panelbeszélgetés alatt felfedeztem, hogy a kétségbeesett és szorgalmas készülésem után a kemény kérdések már nem tűntek annyira keményeknek. És szerencsére nem kérdeztek Észak-Koreáról. A macskapisi témát sem hozta fel senki.

Két dolgot tanultam meg a globális gazdasápolitikával kapcsolatos kellemetlen kihívásból:

 Az egyik, hogy az igazi erőnk abból származik, ami a fejünkben van és nem abból, amit viselünk. Szóval, ha legközelebb úgy érzed, hogy kilógsz a sorból, arra az erősségedre tekints, ami belülről jön – még akkor is, ha kívülről teljesen rendetlennek tűnsz.

A másik, hogy a hatalmas kihívások legyőzhetőek, néha egész gyorsan.

A kutatásaim azt mutatják, hogy gyakran akkor vagyunk a legjobbak, amikor a legkevesebbet tudjuk – amikor újoncok és kívülállók vagyunk. Amikor egy megfélemlítő kihívással nézünk szembe, tanulási módra váltunk, ahol nemcsak a legjobb eszünket vesszük elő, s izgalmat, sőt még örömöt is megtapasztalhatunk.

A gyors tanulás különösen fontos a mostani időkben, mivel rohanó korunkban nem az számít, hogy mit tudsz, hanem hogy milyen gyorsan tanulsz.

Liz Wiseman a The Wiseman Group vezetőképző cég elnöke, rajta van az “Thinkers50” listáján és a világ első 10 vezetői gondolkodója között jegyzik. Cikkei a Harvard Business Review-ban, a Fortune magazinban, a Wall Street Journal-ban és a Fast Company kiadványokban jelennek meg. Wiseman 3 sikerkönyv szerzője, beleértve a legutóbbit is, a “Rookie Smarts: Why Learning Beats Knowing in the New Game of Work” (magyarul nem jelent meg, ford: Újonc Inteligenciák: Miért győzi le a tanulás a tudást a munka új játszmájában.) Ez az írás eredetileg a Fortune weboldalán jelent meg. http://fortune.com/author/liz-wiseman/

Cselekedj

Cselekedj

Isten akkor cselekszik, amikor Te cselekszel.

A leggyakoribb kérdések, amikkel hozzám fordulnak a következőek: Hogyan kezdjem el? Mit tegyek? Honnan lesz meg a pénz a kezdéshez? Mikor tudom, hogy Isten valami nagy dolgot helyezett a szívembe?

Ezek a kérdések jogosak és fontosak; de ami még fontosabb, hogy azon gondolkodjunk, hogyan tudjuk véghezvinni azt a tervet, amire Isten szánt minket.

Hogy miért?

Mert a cselekvés mindig legyőzi a tétlenséget.

Elolvashatunk számtalan könyvet; követhetünk előadás-sorozatotokat, blogokat; nézhetünk oktatói videókat és mémeket; részt vehetünk számos konferencián, szemináriumon, de ha nem tudjuk ezeket átültetni a gyakorlatba, soha nem fogunk előre jutni.

A mostani témánk címe: Cselekedj. Ez egy olyan egyszerű és erőteljes üzenet, amit hívőként meg kell ragadnunk. Ha nem Isten szerint járunk el, eredményre sem jutunk. Ráadásul, ha meg sem próbáljuk, soha nem fogjuk megtudni, hogy valójában Isten milyen cselekedetet vár tőlünk.

Jézus azt mondta: Aki tehát hallja tőlem ezeket a beszédeket, és cselekszi azokat, hasonló lesz az okos emberhez, aki kősziklára építette a házát.(Máté evangéliuma 7:24)

Ez az Ige megad mindent, amire szükségünk van az elinduláshoz.

Azt kérdezed, hogyan?

Három egyszerű lépéssel elkezdheted megvalósítani az Isten által kapott küldetésed.

Először figyelmesen hallgatnod kell. Aztán gyakorolni. Végül készen állsz arra, hogy építs.

1. HALLGASS

A legtöbbünk elég jó ebben, mivel ez a legkönnyebb lépés. Fellelkesedünk egy istentisztelettől vagy könyvtől és készek vagyunk arra, hogy megértsük és feldolgozzuk mindazt, amit hallottunk.

De akiknek ez a lépés nehezebben megy: időt kell szánniuk arra, hogy lecsendesedjenek és igazán meghallják Isten csendes, halk hangját, hogy megkapják a szükséges útmutatást.

Mert őszintén szólva: nem minden hang Isten hangja, amit hallasz. Tehát tudd, hogy időt igényel megkülönböztetni, hogy mire kell hallgatni és mit kell elutasítani.

2. GYAKOROLJ

Miután hangosan és tisztán meghallottad Isten hangját és utasításait, itt az ideje, hogy gyakorlatban alkalmazd, amit megtanultál.

A cselekvés nem azt jelenti, hogy egyszer megteszel valamit, ami mindent megold. Ez sokkal inkább egy folyamatos hozzáállást jelent. Az előbbi Igében a “ha megcselekszed”, azt jelenti, hogy kitartóan kell tenned, újra és újra.

Az elhatározás, hogy ma elkezdesz cselekedni, mások fölé fog emelni. De addig kell próbálkoznod és folyamatosan tanulnod a tetteidből, amíg eredményt nem látsz.

Néhányan nem tartanak még ott az életükben, ahol lenni szeretnének, mivel túl hamar feladták a próbálkozást. Kitartónak kell lennünk, hogy elég hosszú ideig ragaszkodjunk az elhatározásunkhoz, mert csak ez hoz eredményt. És közben erősítsen az, hogy támaszkodhatunk Isten szavára.

3. ÉPÍTS

Miután elkezdtél gyakorolni és tanulni, elkezdhetsz építeni. Ez az a lépés, ahol már kezded látni az Istentől kapott látás megnyilvánulását.

Az idézett Igében a “mint a sziklára épített ház” a gyakorlatban azt jelenti, hogy erős és magabiztos leszel, tele hittel. Nem számít, mi történik: nem inogsz meg a hosszútávú siker felé vezető ösvényen.

Az, hogy gyakran nem látunk eredményeket az életünkben azért van, mert hiányzik az Isten igéjéből származó kijelentés azzal kapcsolatban, hogy mit cselekedjünk.

Egyszerű tettek is ereményekhez vezetnek (akár pozitívak, akár negatívak azok) és még akkor is lépned kell, ha az a bizonyos lépés nem vezet azonnal eredményre.

Itt a cél a fejlődés, az előrehaladás – nem a tökéletesség. Ahogy elkezded az első lépéseket megtenni, útközben tanulni fogsz és amit tanultál, a következő lépésnél segíteni fog a helyes döntés meghozatalában.

Feladat

Ifjabb dr. Martin Luther King egyszer azt mondta: “A hit az, amikor megteszed az első lépcsőfokot még akkor is, amikor nem látod az egész lépcsősort.”

Tudd, hogy Isten támogat téged és az ő segítségével változásokat fogsz megtapasztalni az életedben. De muszáj, hogy legyen elég hited CSELEKEDNI.

Tehát arra bíztatlak, hogy még ma tegyél meg valamit, amit eddig halogattál.

Hívd fel azt az illetőt.

Építsd be az életedbe, amit azon a konferencián vagy szemináriumon tanultál.

Kezdd el azt a vállalkozást.

Iratkozz be arra a tanfolyamra.

Menj vissza az iskolába.

CSAK TEDD MEG! Kezdj el cselekedni ma és ne feledd: Amikor cselekszel, Isten is cselekszik.

Barátom, Isten a Te oldaladon áll!

-Sam

Sam Adeyemi vezetése alatt a Daystar Christian Centre heti látogatóinak száma több, mint 25 ezer főre növekedett mégpedig elismert közösségi hatású projektekkel. Sam számtalan sikerkönyv írója, televíziós műsorai minden kontinensen láthatóak. Ő alapította a Daystar Leadership Academy-t, melynek célja, hogy olyan új generációs vezetőket képezzen, akik Afrika és a világ átalakulásában katalizátorként fognak hatni. Ez a cikk eredetileg Sam blogjában jelent meg: https://samadeyemi.net/taking-action/

 

Félelem a bukástól, vagy ehelyett félelem valami mástól?

Félelem a bukástól, vagy ehelyett félelem valami mástól?

Ha belegondolunk, elég őrültség a vállalkozói lét. A siker esélye csekély, a bukás garantált. Az elinduláshoz elszántságra van szükség.

Legalábbis ezt gondoltam.

Az elmúlt három évben az Eredetik című könyvemen (Originals) dolgoztam, mely azokról szól, akik bajnokok módjára új ötletekkel ösztönzik a kreativitást és megváltoztatják a világot. Megkerestem a jelenkor legeredetibb vállalkozóit, beszélgettem olyan tech gurukkal, mint Larry Page, Elon Musk vagy Jack Dorsey és Mark Cuban. Amikor arra kértem őket, hogy meséljenek az ősidőkről, a vállalkozásuk indulásáról, meglepődtem.

Mindannyian ugyanazt érezték: féltek a bukástól, ahogyan mi is. Csak másként reagáltak erre.

A legtöbben, ha félünk attól, hogy hibázunk, akkor elhagyjuk a legőrültebb ötleteinket. Ahelyett, hogy eredetiek lennénk, a biztonságra játszunk, konvencionális termékeket és hagyományos szolgáltatásokat értékesítünk. De a legnagyszerűbb vállalkozók másként reagáltak a bukástól való félelemre. Igen, ők is félnek a bukástól, de még inkább félnek attól, hogy meg sem próbálják.

A munkában és az életben kétféle hibázási lehetőség létezik: a tettek és a tétlenség. Hibázhatsz azáltal, hogy indítasz egy vállalkozást, ami elbukik vagy éppen azáltal, hogy nem indítod el a vállalkozást egyáltalán. Bukás az, ha az oltár előtt faképnél hagynak, vagy éppen ha sosem kérik meg a kezedet. Az emberek többsége a tettektől fél leginkább. Attól félünk, hogy csődbe megyünk vagy elutasít a szerelmünk. De tévedünk.

Amikor a legnagyobb bukásainkat felidézzük, arra vágyunk, hogy bárcsak a tétlenséget választottuk volna. “Hosszútávon bármilyen korú emberek, az élet bármelyik szakaszában azt bánják leginkább, hogy nem tettek meg dolgokat jobban, mint amennyire a sajnálattal, a bánkódással foglalkoznak” – mondja a pszichológus Tom Gilovich és Vicky Medvec (összefoglalaló a kutatásról:  summarize). “A leggyakrabban azt bánjuk, ha nem mentünk főiskolára, nem ragadtuk meg a profitábilis üzleti lehetőségeket és nem töltöttünk elég időt a családdal és a barátokkal.”

Amit bánunk, az nem a bukás, hanem, a hibás cselekedet. 

Tudjuk, hogy ez teszi az embereket eredetivé. Leonardo Da Vinci többször leírta naplójában, hogy “Mondd meg nekem, ha bármit is tettek valaha.” Lehetséges, hogy félt a bukástól, de jobban félt attól, hogy nem hoz létre valami jelentőset. Ez hajtotta folyamatosan a festészetben, a találmányokban és a tervezésben, s ezáltal vált reneszánsz emberré.

Da Vinci nem reagált az interjúkérdéseimre. De azok a vállalkozók, akikkel találkoztam következetesen mind azt mondták, hogy nem a bukástól féltek, hanem attól, hogy nem számítanak. És ez afelé hajtotta őket, hogy tovább próbálkozzanak, új ötleteiket a világ elé tárják.

Az eredeti emberek a bukást megtanulják nem az ötleteik kudarcának látni, hanem szükséges lépésnek tartják a sikerhez vezető úton. Többet tanulunk a bukásból, mint a sikerből. Például bizonyíték van arra (evidence shows), hogy az űrhajók pályára állnak a téves kilövés után. A hiba jelzi a hiányt a tudásban vagy a nem megfelelő stratégiában, és arra ösztönöz, hogy menjünk vissza a tervezési fázisba, s dolgozzuk ki újra a tervet. Hiba nélkül az elégedettség tölthet el minket. A NASA-nál a Challenger katasztrófa 24 sikeres űrutazást követően történt, amit épp az elbizakodottság okozott. “Saját maguk szerint” – mondja  a pszichológus Richard Feynman –  “nem hibázhatnak.”

Az eredeti ötletek esetén a bukás elkerülhetetlen, mivel nem lehet megjósolni, hogy egyes technológiák elavulnak vagy megváltozik az közízlés. Mark Cuban kitartott a Uber melett. A Google korai éveiben Larry Page és Sergey Brin el akarták adni a keresőmotorjukat kevesebb, mint 2 millió dollárért, de a potenciális vevő meggondolta magát. Több kiadó elutasította a Harry Potter sorozatot, mivel sokkal hosszabb volt, mint a gyerekkönyvek általában. Top vezetők elmentek Seinfeld ötletei mellett, mert kidolgozatlannak tartották a cselekmény szálait és a karaktereket nem tarották kedvelhetőnek. Tegyünk egy látogatást Jerry Seinfeld fürdőszobájába, ahol megtaláljuk azt az üzenetet, ami szerint a próbaepizód “gyenge” volt és “A közönség egyetlen része sem fogja újra nézni.”

A történelem során a nagy eredeti gondolkodók voltak azok, akik a legtöbbet elbuktak, mivel ők voltak azok, akik a legtöbbet próbálkoztak. Thomas Edison 1,093 szabadalma nem valósult meg, Picasso több mint 20,000 művet alkotott, köztük néhány mesterművet. Hasonló trend jellemzi a vállalkozókat is. A Uber előtt Travis Kalanick első startup vállalkozása csődbe ment. Oprah Winfrey-t kirúgták a riporteri pozíciójából. Steve Jobs megbukott az Apple Lisa-jával és kitették a saját cégéből még mielőtt győzelmesen visszetért volna. S miután az iPod sikereket ért el, melléfogott a Segway szállítóeszközzel. És Richard Branson mielőtt sikereket ért el a légitársaságával, vonatokkal, zenei és mobil cégeivel, megbukott a Virgin cola, az autó és esküvői ruha vállalkozásaival.

Szóval tanuljunk ezen csoport hibáiból. Ha először nem érsz el sikereket, akkor tudd, hogy elég magasra tetted a lécet.

Adam Grant a Wharton egyetem professzora és a New York Times első számú bestseller írója könyvével az Eredetik-kel ( Originals: How Non-Conformists Move the World). Ingyenes havi hírlevele a munka és a pszichológia témában megtalálható itt: www.adamgrant.net .

Az Eredeti könyv magyarul kapható itt: https://www.hvgkonyvek.hu/eredetik

Hagyaték: Amit az utódok tettek értünk

Hagyaték: Amit az utódok tettek értünk

Sir Boyle Roche ismert mondása: “Miért soroljuk hátra magunkat azért, hogy tegyünk valamit az utókorért, mit tettek egyáltalán az utódok értünk?”

Elég sokat valójában.

Olyan kultúrában születtünk, melyet több generáció hozott létre. Az elődeink társadalmat építettek, megalkottak egy nyelvet, ráadásul nekik köszönhetően 15 éves korunkig úgy nevelkedhettünk, hogy nem kellett dolgoznunk. Az elődeink utódai számtalan problémát oldottak meg, ezért mi olyan gondokkal foglalkozhatunk, amik előttünk vannak.

Mások utódai adták nekünk a jazz-t, a tudományos módszereket, az orvoslást. Stabil platformot hoztak létre a kapcsolattartáshoz, a találmányokhoz és a termeléshez.

Mi mások utódai vagyunk. Mindannyian azért csinálhatjuk azt amit, mert mások valamit már megtettek az utódaikért.

Azáltal, hogy segítünk egymásnak és hozzájárulunk a saját kultúránkhoz visszafizetünk egy keveset a hatalmas adósságunkból az elődeinknek, akikkel sosem fogunk találkozni. Azoknak, akik kiálltak az utókorért. Vagyis értünk

Senkivel sem találkoztam még, aki őszintén azt gondolta volna, hogy jobb lenne máskor élni, mint ez az évszázad.

Feladatunk, hogy létrehozzuk azt az alapot, aminek köszönhetően a dédunokáink ugyanúgy érzik majd magukat, mint a világ, amibe születtek.

Ez elég fair, nem igaz?

Seth Godin (GLS 2011) író, előadó, a változás hírnöke. Ez a poszt eredetileg az ő blogjában jelent meg itt. http://sethgodin.typepad.com/seths_blog/2017/02/what-posterity-has-done-for-us.html

Meglepő tények a kapcsolatok fontosságáról

Meglepő tények a kapcsolatok fontosságáról

Múlt héten új munkám lett!

Egy nagy város vonzáskörzetébe tartozó kis kertváros egyik gyülekezetének vezető lelkészeként – új kihívások elé nézek. Ez egy izgalmas, új időszaka az életemnek, már alig várom, hogy együtt dolgozhassam az ottani közösség nagyszerű tagjaival.

Miután elköszöntem a legutóbbi munkahelyemtől, ebédelni mentem a közeli barátaimmal. Mindannyian igyekeztek jó tanáccsal ellátni az új pozíciómmal kapcsolatban. Néhány tanács túl pragmatikus volt, a többi meg túl filozofikus. De mindegyik hasznos volt.

Adam barátom tanácsa nagyon különbözött a többiekétől.

Tim, barátkozz! Úgy tűnhet, hogy sokkal nehezebb az emberekhez közel kerülni, amikor helyre kell igazítanod őket, vagy negatív visszajelzést kell adnod nekik. De akkor is barátkozz velük” – javasolta Adam.

Hú! Barátokat szerezzek? Vagyis azt mondta, hogy fókuszáljak a kapcsolataimra.

A barátkozás, a kapcsolatokra való összpontosítás elég nehéz tud lenni – főként, ha újak vagyunk egy vezetői szerepben. Ez azt jelenti, hogy sérülékenyek vagyunk az általunk még alig ismert emberekkeI szemben. Vagyis először nekünk kell kezdeményeznünk. Úgy is fogalmazhatunk, hogy félre kell tenni a feladatok elvégzését, és a kapcsolatépítést kell előbbre helyezni.

Feladatok. De olyan sok mindent kell elvégezni! És a feladatok sosem okoznak csalódást, nem bántanak. Ráadásul, nem kell azon aggódni, hogy mit “gondolnak” a feladatok, vagy, hogy megfelelünk-e az elvárásaiknak.

De eldöntöttem, hogy hallgatok bölcs barátomra, s a kapcsolatokra összpontosítok.  Mert a kapcsolatok adják a vezetés lényegét. A kapcsolatok könnyebbé és szórakoztatóbbá teszik a feladatokat. S a kapcsolatok sokkal jobban számítanak Istennek, mint a feladatok.

Ráadásul rájöttem valamire a kapcsolatok fontosságát illetően. Úgy gondolom, hogy ez a valami olyan, ami segíthet a vezetőknek bárhol is legyenek.

Minél inkább a kapcsolatokra összpontosítasz, annál kevésbé kell a kapcsolatokkal foglalkoznod.

  • Minél több köszönőkártyát írsz meg és küldesz el, annál kevesebbet kell azzal foglalkoznod, hogy mit gondolnak a többiek.
  • Minél többet ebédelsz együtt másokkal, annál kevésbé kell azon aggódnod, hogy megközelíthető vagy-e.
  • Minél több időt töltesz négyszemközt a beosztottjaiddal, annál kevésbé kell foglalkoznod azzal, hogy időt találj másokra is.

Mindannyian tudjuk, hogy a kapcsolatok kulcsfontosságúak a hatékony vezetéshez. De túl sokan használják a feladatokat kifogásként, s nem a kapcsolatokat teszik az első helyre.

Szó szerint van egy ok-hatás kapcsolat a kapcsolatok előtérbe helyezése és a kapcsolatépítés egyszerűsödése között.

Arra bíztatok mindenkit, hogy fókuszáljon a kapcsolatokra. Még akkor is, ha ez azt jelenti, hogy sérülékennyé válunk, ki kell lépnünk a komfortzónánkból, s nekünk kell kezdeményeznünk, előre mennünk, vagy éppen lesznek feladatok, amiket nem végzünk el időben.

S minél inkább a kapcsolatokra fókuszálunk, annál könnyebb lesz a kapcsolatok fontosságát megélni.

Tim Parsons a The Journey Church vezető lelkésze Indianapolis közelében, ami a GLS egyik helyszíne. Szívesen segít másoknak jobb vezetővé válni – a munkában és otthon is. Tim vezetéssel kapcsolatos blogját többen ajánlják keresztény vezetőknek. További információk Timről: www.timparsons.me ahol elérhető ingyenes ebookja, a Leadership For The Rest Of Us. Itt  követheted Twitteren: @_TimParsons_.