Lecke a magabiztosságról – Egy prezentáció és a téma, amiről semmit nem tudtam Liz Wiseman

Lecke a magabiztosságról – Egy prezentáció és a téma, amiről semmit nem tudtam Liz Wiseman

Mindannyian ismerjük azt az érzést, mikor magunk vagyunk a gondolatainkkal vagy mikor a félelmeink megbénítanak, s azt érezzük, hogy ezt lehetetlen legyőzni.

Számomra a borzalmak egy egyszerűnek tűnő felkéréssel kezdődtek: meghívtak, hogy tartsak előadást egy üzleti fórumon Szöulban, ahol a megválasztott elnök, Park Geun-hye, Korea első női államfőjének beiktatását ünnepelték. A konferenciára Korea legrangosabb üzleti vezetőit, kormányzati méltóságokat és néhány nemzetközi gazdaságban vezető szerepet játszó személyt hívtak meg. Arra kértek, hogy tartsak egy előadást a „jövő vezetői” címmel, a Koreában nemrég megjelent egyik vezetői könyvem alapján. Miután kutatásokat folytattam a koreai üzleti világ vezetőire váró kihívásokkal kapcsolatban, ez elég könnyűnek tűnt. Elfogadtam a meghívást és lefoglaltam a repülőjegyet.

Két héttel a fórum előtt kezdtem sejteni, hogy baj van. Kaptam egy rövid összefoglaló anyagot, melyben körvonalazták a témákat és a kérdéseket, melyeket nekem kellett megválaszolnom. A lista a témák széles skáláját tartalmazta, beleértve a nemzetgazdasági politikától kezdve egészen a kormány szerepéig az új szociális háló létrehozásában. Teljesen pánikba estem, amikor megláttam a kérdést az Észak-Koreával való diplomáciai és gazdasági kapcsolatokról. Biztos voltam benne, hogy tévedésből egy másik előadó anyagát küldték el nekem.

A szervezők azonban nem tévedtek és hamarosan megértettem, hogy a félreértés miből adódott. Az előszó, amit egy koreai kiadású könyvemhez írtam, említett néhány gazdasági kérdést –sokkal inkább kérdésfelvetés volt, mint válaszok megadása. Egyszerűen említettem néhány jó dolgot és most összekevertek egy hozzáértő közgazdásszal. Ha voltál már olyan helyzetben, hogy elhadartál néhány jól hangzó frázist egy idegen nyelven és valaki tévedésből azt hitte, hogy folyékonyan beszéled a nyelvet, akkor megérted a helyzetet. Nemcsak, hogy nem voltam a helyzet magaslatán, de egy teljesen újfajta játékban találtam magam.

Nem volt más választásom, mint leküzdeni ezt a váratlan és kemény kihívást és gyorsan megokosodni. A hetet azzal töltöttem, hogy szakértőkkel konzultáltam és elolvastam minden jelentést, amit a koreai gazdasággal és politikával kapcsolatban találtam. Szétválogattam a hatalmas adathalmazt és addig elemeztem, míg megértettem a témákat és a beszélgetési témák logikáját. A hét végére már magabiztos, sőt izgatott voltam. De a biztonság kedvéért bepakoltam két kedvenc kosztümömet – azokat, amelyekben összeszedettnek és erőteljesnek érzem magam és képes vagyok arra, hogy kezeljem a legkeményebb helyzeteket is.

Miután megérkeztem Szöulba újabb váratlan dolog történt. Miközben pakoltam ki a bőröndömet, egy kellemetlen szag csapta meg az orrom – büdös volt, mégis ismerős. El tudják képzelni a rémületem, mikor rájöttem, hogy miközben otthon csomagoltam, őrizetlenül hagytam a nyitott bőröndömet és az én rosszcsont macskám a közelben volt. Ő az a fajta, aki azt gondolja, hogy minden négyszögletes műanyag tárgy macska WC.

Nos, nincs annál nagyobb önbizalom-romboló, mint egy macskapisi szagú ruha.

Nem volt idő másik ruhát venni és semmilyen száraztisztító nem távolítja el a foltot. Beteget sem tudtam jelenteni. Eszembe jutott valami, amit egy korábbi főnököm mondott. „Amikor vezető csapatban játszol, néha fáj a játék.” Tehát kimostam a „csak szárazon tisztítandó” ruhát a hotel mosdójában és megtépázott büszkeséggel elindultam, hogy találkozzam állami méltóságokkal a „nem éppen lélegzetelállítóan öltözött” állapotomban.

Megtartottam az előadásomat, ami egész jóra sikerült. A panelbeszélgetés alatt felfedeztem, hogy a kétségbeesett és szorgalmas készülésem után a kemény kérdések már nem tűntek annyira keményeknek. És szerencsére nem kérdeztek Észak-Koreáról. A macskapisi témát sem hozta fel senki.

Két dolgot tanultam meg a globális gazdasápolitikával kapcsolatos kellemetlen kihívásból:

 Az egyik, hogy az igazi erőnk abból származik, ami a fejünkben van és nem abból, amit viselünk. Szóval, ha legközelebb úgy érzed, hogy kilógsz a sorból, arra az erősségedre tekints, ami belülről jön – még akkor is, ha kívülről teljesen rendetlennek tűnsz.

A másik, hogy a hatalmas kihívások legyőzhetőek, néha egész gyorsan.

A kutatásaim azt mutatják, hogy gyakran akkor vagyunk a legjobbak, amikor a legkevesebbet tudjuk – amikor újoncok és kívülállók vagyunk. Amikor egy megfélemlítő kihívással nézünk szembe, tanulási módra váltunk, ahol nemcsak a legjobb eszünket vesszük elő, s izgalmat, sőt még örömöt is megtapasztalhatunk.

A gyors tanulás különösen fontos a mostani időkben, mivel rohanó korunkban nem az számít, hogy mit tudsz, hanem hogy milyen gyorsan tanulsz.

Liz Wiseman a The Wiseman Group vezetőképző cég elnöke, rajta van az “Thinkers50” listáján és a világ első 10 vezetői gondolkodója között jegyzik. Cikkei a Harvard Business Review-ban, a Fortune magazinban, a Wall Street Journal-ban és a Fast Company kiadványokban jelennek meg. Wiseman 3 sikerkönyv szerzője, beleértve a legutóbbit is, a “Rookie Smarts: Why Learning Beats Knowing in the New Game of Work” (magyarul nem jelent meg, ford: Újonc Inteligenciák: Miért győzi le a tanulás a tudást a munka új játszmájában.) Ez az írás eredetileg a Fortune weboldalán jelent meg. http://fortune.com/author/liz-wiseman/

Cselekedj

Cselekedj

Isten akkor cselekszik, amikor Te cselekszel.

A leggyakoribb kérdések, amikkel hozzám fordulnak a következőek: Hogyan kezdjem el? Mit tegyek? Honnan lesz meg a pénz a kezdéshez? Mikor tudom, hogy Isten valami nagy dolgot helyezett a szívembe?

Ezek a kérdések jogosak és fontosak; de ami még fontosabb, hogy azon gondolkodjunk, hogyan tudjuk véghezvinni azt a tervet, amire Isten szánt minket.

Hogy miért?

Mert a cselekvés mindig legyőzi a tétlenséget.

Elolvashatunk számtalan könyvet; követhetünk előadás-sorozatotokat, blogokat; nézhetünk oktatói videókat és mémeket; részt vehetünk számos konferencián, szemináriumon, de ha nem tudjuk ezeket átültetni a gyakorlatba, soha nem fogunk előre jutni.

A mostani témánk címe: Cselekedj. Ez egy olyan egyszerű és erőteljes üzenet, amit hívőként meg kell ragadnunk. Ha nem Isten szerint járunk el, eredményre sem jutunk. Ráadásul, ha meg sem próbáljuk, soha nem fogjuk megtudni, hogy valójában Isten milyen cselekedetet vár tőlünk.

Jézus azt mondta: Aki tehát hallja tőlem ezeket a beszédeket, és cselekszi azokat, hasonló lesz az okos emberhez, aki kősziklára építette a házát.(Máté evangéliuma 7:24)

Ez az Ige megad mindent, amire szükségünk van az elinduláshoz.

Azt kérdezed, hogyan?

Három egyszerű lépéssel elkezdheted megvalósítani az Isten által kapott küldetésed.

Először figyelmesen hallgatnod kell. Aztán gyakorolni. Végül készen állsz arra, hogy építs.

1. HALLGASS

A legtöbbünk elég jó ebben, mivel ez a legkönnyebb lépés. Fellelkesedünk egy istentisztelettől vagy könyvtől és készek vagyunk arra, hogy megértsük és feldolgozzuk mindazt, amit hallottunk.

De akiknek ez a lépés nehezebben megy: időt kell szánniuk arra, hogy lecsendesedjenek és igazán meghallják Isten csendes, halk hangját, hogy megkapják a szükséges útmutatást.

Mert őszintén szólva: nem minden hang Isten hangja, amit hallasz. Tehát tudd, hogy időt igényel megkülönböztetni, hogy mire kell hallgatni és mit kell elutasítani.

2. GYAKOROLJ

Miután hangosan és tisztán meghallottad Isten hangját és utasításait, itt az ideje, hogy gyakorlatban alkalmazd, amit megtanultál.

A cselekvés nem azt jelenti, hogy egyszer megteszel valamit, ami mindent megold. Ez sokkal inkább egy folyamatos hozzáállást jelent. Az előbbi Igében a “ha megcselekszed”, azt jelenti, hogy kitartóan kell tenned, újra és újra.

Az elhatározás, hogy ma elkezdesz cselekedni, mások fölé fog emelni. De addig kell próbálkoznod és folyamatosan tanulnod a tetteidből, amíg eredményt nem látsz.

Néhányan nem tartanak még ott az életükben, ahol lenni szeretnének, mivel túl hamar feladták a próbálkozást. Kitartónak kell lennünk, hogy elég hosszú ideig ragaszkodjunk az elhatározásunkhoz, mert csak ez hoz eredményt. És közben erősítsen az, hogy támaszkodhatunk Isten szavára.

3. ÉPÍTS

Miután elkezdtél gyakorolni és tanulni, elkezdhetsz építeni. Ez az a lépés, ahol már kezded látni az Istentől kapott látás megnyilvánulását.

Az idézett Igében a “mint a sziklára épített ház” a gyakorlatban azt jelenti, hogy erős és magabiztos leszel, tele hittel. Nem számít, mi történik: nem inogsz meg a hosszútávú siker felé vezető ösvényen.

Az, hogy gyakran nem látunk eredményeket az életünkben azért van, mert hiányzik az Isten igéjéből származó kijelentés azzal kapcsolatban, hogy mit cselekedjünk.

Egyszerű tettek is ereményekhez vezetnek (akár pozitívak, akár negatívak azok) és még akkor is lépned kell, ha az a bizonyos lépés nem vezet azonnal eredményre.

Itt a cél a fejlődés, az előrehaladás – nem a tökéletesség. Ahogy elkezded az első lépéseket megtenni, útközben tanulni fogsz és amit tanultál, a következő lépésnél segíteni fog a helyes döntés meghozatalában.

Feladat

Ifjabb dr. Martin Luther King egyszer azt mondta: “A hit az, amikor megteszed az első lépcsőfokot még akkor is, amikor nem látod az egész lépcsősort.”

Tudd, hogy Isten támogat téged és az ő segítségével változásokat fogsz megtapasztalni az életedben. De muszáj, hogy legyen elég hited CSELEKEDNI.

Tehát arra bíztatlak, hogy még ma tegyél meg valamit, amit eddig halogattál.

Hívd fel azt az illetőt.

Építsd be az életedbe, amit azon a konferencián vagy szemináriumon tanultál.

Kezdd el azt a vállalkozást.

Iratkozz be arra a tanfolyamra.

Menj vissza az iskolába.

CSAK TEDD MEG! Kezdj el cselekedni ma és ne feledd: Amikor cselekszel, Isten is cselekszik.

Barátom, Isten a Te oldaladon áll!

-Sam

Sam Adeyemi vezetése alatt a Daystar Christian Centre heti látogatóinak száma több, mint 25 ezer főre növekedett mégpedig elismert közösségi hatású projektekkel. Sam számtalan sikerkönyv írója, televíziós műsorai minden kontinensen láthatóak. Ő alapította a Daystar Leadership Academy-t, melynek célja, hogy olyan új generációs vezetőket képezzen, akik Afrika és a világ átalakulásában katalizátorként fognak hatni. Ez a cikk eredetileg Sam blogjában jelent meg: https://samadeyemi.net/taking-action/

 

Félelem a bukástól, vagy ehelyett félelem valami mástól?

Félelem a bukástól, vagy ehelyett félelem valami mástól?

Ha belegondolunk, elég őrültség a vállalkozói lét. A siker esélye csekély, a bukás garantált. Az elinduláshoz elszántságra van szükség.

Legalábbis ezt gondoltam.

Az elmúlt három évben az Eredetik című könyvemen (Originals) dolgoztam, mely azokról szól, akik bajnokok módjára új ötletekkel ösztönzik a kreativitást és megváltoztatják a világot. Megkerestem a jelenkor legeredetibb vállalkozóit, beszélgettem olyan tech gurukkal, mint Larry Page, Elon Musk vagy Jack Dorsey és Mark Cuban. Amikor arra kértem őket, hogy meséljenek az ősidőkről, a vállalkozásuk indulásáról, meglepődtem.

Mindannyian ugyanazt érezték: féltek a bukástól, ahogyan mi is. Csak másként reagáltak erre.

A legtöbben, ha félünk attól, hogy hibázunk, akkor elhagyjuk a legőrültebb ötleteinket. Ahelyett, hogy eredetiek lennénk, a biztonságra játszunk, konvencionális termékeket és hagyományos szolgáltatásokat értékesítünk. De a legnagyszerűbb vállalkozók másként reagáltak a bukástól való félelemre. Igen, ők is félnek a bukástól, de még inkább félnek attól, hogy meg sem próbálják.

A munkában és az életben kétféle hibázási lehetőség létezik: a tettek és a tétlenség. Hibázhatsz azáltal, hogy indítasz egy vállalkozást, ami elbukik vagy éppen azáltal, hogy nem indítod el a vállalkozást egyáltalán. Bukás az, ha az oltár előtt faképnél hagynak, vagy éppen ha sosem kérik meg a kezedet. Az emberek többsége a tettektől fél leginkább. Attól félünk, hogy csődbe megyünk vagy elutasít a szerelmünk. De tévedünk.

Amikor a legnagyobb bukásainkat felidézzük, arra vágyunk, hogy bárcsak a tétlenséget választottuk volna. “Hosszútávon bármilyen korú emberek, az élet bármelyik szakaszában azt bánják leginkább, hogy nem tettek meg dolgokat jobban, mint amennyire a sajnálattal, a bánkódással foglalkoznak” – mondja a pszichológus Tom Gilovich és Vicky Medvec (összefoglalaló a kutatásról:  summarize). “A leggyakrabban azt bánjuk, ha nem mentünk főiskolára, nem ragadtuk meg a profitábilis üzleti lehetőségeket és nem töltöttünk elég időt a családdal és a barátokkal.”

Amit bánunk, az nem a bukás, hanem, a hibás cselekedet. 

Tudjuk, hogy ez teszi az embereket eredetivé. Leonardo Da Vinci többször leírta naplójában, hogy “Mondd meg nekem, ha bármit is tettek valaha.” Lehetséges, hogy félt a bukástól, de jobban félt attól, hogy nem hoz létre valami jelentőset. Ez hajtotta folyamatosan a festészetben, a találmányokban és a tervezésben, s ezáltal vált reneszánsz emberré.

Da Vinci nem reagált az interjúkérdéseimre. De azok a vállalkozók, akikkel találkoztam következetesen mind azt mondták, hogy nem a bukástól féltek, hanem attól, hogy nem számítanak. És ez afelé hajtotta őket, hogy tovább próbálkozzanak, új ötleteiket a világ elé tárják.

Az eredeti emberek a bukást megtanulják nem az ötleteik kudarcának látni, hanem szükséges lépésnek tartják a sikerhez vezető úton. Többet tanulunk a bukásból, mint a sikerből. Például bizonyíték van arra (evidence shows), hogy az űrhajók pályára állnak a téves kilövés után. A hiba jelzi a hiányt a tudásban vagy a nem megfelelő stratégiában, és arra ösztönöz, hogy menjünk vissza a tervezési fázisba, s dolgozzuk ki újra a tervet. Hiba nélkül az elégedettség tölthet el minket. A NASA-nál a Challenger katasztrófa 24 sikeres űrutazást követően történt, amit épp az elbizakodottság okozott. “Saját maguk szerint” – mondja  a pszichológus Richard Feynman –  “nem hibázhatnak.”

Az eredeti ötletek esetén a bukás elkerülhetetlen, mivel nem lehet megjósolni, hogy egyes technológiák elavulnak vagy megváltozik az közízlés. Mark Cuban kitartott a Uber melett. A Google korai éveiben Larry Page és Sergey Brin el akarták adni a keresőmotorjukat kevesebb, mint 2 millió dollárért, de a potenciális vevő meggondolta magát. Több kiadó elutasította a Harry Potter sorozatot, mivel sokkal hosszabb volt, mint a gyerekkönyvek általában. Top vezetők elmentek Seinfeld ötletei mellett, mert kidolgozatlannak tartották a cselekmény szálait és a karaktereket nem tarották kedvelhetőnek. Tegyünk egy látogatást Jerry Seinfeld fürdőszobájába, ahol megtaláljuk azt az üzenetet, ami szerint a próbaepizód “gyenge” volt és “A közönség egyetlen része sem fogja újra nézni.”

A történelem során a nagy eredeti gondolkodók voltak azok, akik a legtöbbet elbuktak, mivel ők voltak azok, akik a legtöbbet próbálkoztak. Thomas Edison 1,093 szabadalma nem valósult meg, Picasso több mint 20,000 művet alkotott, köztük néhány mesterművet. Hasonló trend jellemzi a vállalkozókat is. A Uber előtt Travis Kalanick első startup vállalkozása csődbe ment. Oprah Winfrey-t kirúgták a riporteri pozíciójából. Steve Jobs megbukott az Apple Lisa-jával és kitették a saját cégéből még mielőtt győzelmesen visszetért volna. S miután az iPod sikereket ért el, melléfogott a Segway szállítóeszközzel. És Richard Branson mielőtt sikereket ért el a légitársaságával, vonatokkal, zenei és mobil cégeivel, megbukott a Virgin cola, az autó és esküvői ruha vállalkozásaival.

Szóval tanuljunk ezen csoport hibáiból. Ha először nem érsz el sikereket, akkor tudd, hogy elég magasra tetted a lécet.

Adam Grant a Wharton egyetem professzora és a New York Times első számú bestseller írója könyvével az Eredetik-kel ( Originals: How Non-Conformists Move the World). Ingyenes havi hírlevele a munka és a pszichológia témában megtalálható itt: www.adamgrant.net .

Az Eredeti könyv magyarul kapható itt: https://www.hvgkonyvek.hu/eredetik

Hagyaték: Amit az utódok tettek értünk

Hagyaték: Amit az utódok tettek értünk

Sir Boyle Roche ismert mondása: “Miért soroljuk hátra magunkat azért, hogy tegyünk valamit az utókorért, mit tettek egyáltalán az utódok értünk?”

Elég sokat valójában.

Olyan kultúrában születtünk, melyet több generáció hozott létre. Az elődeink társadalmat építettek, megalkottak egy nyelvet, ráadásul nekik köszönhetően 15 éves korunkig úgy nevelkedhettünk, hogy nem kellett dolgoznunk. Az elődeink utódai számtalan problémát oldottak meg, ezért mi olyan gondokkal foglalkozhatunk, amik előttünk vannak.

Mások utódai adták nekünk a jazz-t, a tudományos módszereket, az orvoslást. Stabil platformot hoztak létre a kapcsolattartáshoz, a találmányokhoz és a termeléshez.

Mi mások utódai vagyunk. Mindannyian azért csinálhatjuk azt amit, mert mások valamit már megtettek az utódaikért.

Azáltal, hogy segítünk egymásnak és hozzájárulunk a saját kultúránkhoz visszafizetünk egy keveset a hatalmas adósságunkból az elődeinknek, akikkel sosem fogunk találkozni. Azoknak, akik kiálltak az utókorért. Vagyis értünk

Senkivel sem találkoztam még, aki őszintén azt gondolta volna, hogy jobb lenne máskor élni, mint ez az évszázad.

Feladatunk, hogy létrehozzuk azt az alapot, aminek köszönhetően a dédunokáink ugyanúgy érzik majd magukat, mint a világ, amibe születtek.

Ez elég fair, nem igaz?

Seth Godin (GLS 2011) író, előadó, a változás hírnöke. Ez a poszt eredetileg az ő blogjában jelent meg itt. http://sethgodin.typepad.com/seths_blog/2017/02/what-posterity-has-done-for-us.html

Meglepő tények a kapcsolatok fontosságáról

Meglepő tények a kapcsolatok fontosságáról

Múlt héten új munkám lett!

Egy nagy város vonzáskörzetébe tartozó kis kertváros egyik gyülekezetének vezető lelkészeként – új kihívások elé nézek. Ez egy izgalmas, új időszaka az életemnek, már alig várom, hogy együtt dolgozhassam az ottani közösség nagyszerű tagjaival.

Miután elköszöntem a legutóbbi munkahelyemtől, ebédelni mentem a közeli barátaimmal. Mindannyian igyekeztek jó tanáccsal ellátni az új pozíciómmal kapcsolatban. Néhány tanács túl pragmatikus volt, a többi meg túl filozofikus. De mindegyik hasznos volt.

Adam barátom tanácsa nagyon különbözött a többiekétől.

Tim, barátkozz! Úgy tűnhet, hogy sokkal nehezebb az emberekhez közel kerülni, amikor helyre kell igazítanod őket, vagy negatív visszajelzést kell adnod nekik. De akkor is barátkozz velük” – javasolta Adam.

Hú! Barátokat szerezzek? Vagyis azt mondta, hogy fókuszáljak a kapcsolataimra.

A barátkozás, a kapcsolatokra való összpontosítás elég nehéz tud lenni – főként, ha újak vagyunk egy vezetői szerepben. Ez azt jelenti, hogy sérülékenyek vagyunk az általunk még alig ismert emberekkeI szemben. Vagyis először nekünk kell kezdeményeznünk. Úgy is fogalmazhatunk, hogy félre kell tenni a feladatok elvégzését, és a kapcsolatépítést kell előbbre helyezni.

Feladatok. De olyan sok mindent kell elvégezni! És a feladatok sosem okoznak csalódást, nem bántanak. Ráadásul, nem kell azon aggódni, hogy mit “gondolnak” a feladatok, vagy, hogy megfelelünk-e az elvárásaiknak.

De eldöntöttem, hogy hallgatok bölcs barátomra, s a kapcsolatokra összpontosítok.  Mert a kapcsolatok adják a vezetés lényegét. A kapcsolatok könnyebbé és szórakoztatóbbá teszik a feladatokat. S a kapcsolatok sokkal jobban számítanak Istennek, mint a feladatok.

Ráadásul rájöttem valamire a kapcsolatok fontosságát illetően. Úgy gondolom, hogy ez a valami olyan, ami segíthet a vezetőknek bárhol is legyenek.

Minél inkább a kapcsolatokra összpontosítasz, annál kevésbé kell a kapcsolatokkal foglalkoznod.

  • Minél több köszönőkártyát írsz meg és küldesz el, annál kevesebbet kell azzal foglalkoznod, hogy mit gondolnak a többiek.
  • Minél többet ebédelsz együtt másokkal, annál kevésbé kell azon aggódnod, hogy megközelíthető vagy-e.
  • Minél több időt töltesz négyszemközt a beosztottjaiddal, annál kevésbé kell foglalkoznod azzal, hogy időt találj másokra is.

Mindannyian tudjuk, hogy a kapcsolatok kulcsfontosságúak a hatékony vezetéshez. De túl sokan használják a feladatokat kifogásként, s nem a kapcsolatokat teszik az első helyre.

Szó szerint van egy ok-hatás kapcsolat a kapcsolatok előtérbe helyezése és a kapcsolatépítés egyszerűsödése között.

Arra bíztatok mindenkit, hogy fókuszáljon a kapcsolatokra. Még akkor is, ha ez azt jelenti, hogy sérülékennyé válunk, ki kell lépnünk a komfortzónánkból, s nekünk kell kezdeményeznünk, előre mennünk, vagy éppen lesznek feladatok, amiket nem végzünk el időben.

S minél inkább a kapcsolatokra fókuszálunk, annál könnyebb lesz a kapcsolatok fontosságát megélni.

Tim Parsons a The Journey Church vezető lelkésze Indianapolis közelében, ami a GLS egyik helyszíne. Szívesen segít másoknak jobb vezetővé válni – a munkában és otthon is. Tim vezetéssel kapcsolatos blogját többen ajánlják keresztény vezetőknek. További információk Timről: www.timparsons.me ahol elérhető ingyenes ebookja, a Leadership For The Rest Of Us. Itt  követheted Twitteren: @_TimParsons_.